Mostanában kezdjük újra felfedezni az üvegfestészetben rejlő művészi és hobby szintű lehetőségeket, legyen szó épületelemek (ajtók, ablakok), belső terek  (fürdőszoba), az interieurt meghatározó részletek (világítótestek, tükrök) kialakításáról, dísz- vagy használati tárgyak dekorálásáról, netán ékszerekről. Ezek közül néhánnyal ismerkedhettek meg közelebbről a tárlatlátogatók Komlón a Közösségek Házában.

Festett üvegekkel már Egyiptomban is lehetett találkozni, ahol tarkára színezett edénykékben tartották a különböző  balzsamokat. A bizánci falmozaikok, az ortodox  ikonok szintén az üvegfestés technikájának magas színvonalát mutatják. A csúcsíves gótikus katedrálisok ég felé nyúló ablakain látható szentek  időtlenül hirdetik a misztikummal együtt a szépség diadalát. Később a szecesszió művészei nyúltak vissza a majdnem elfeledett anyagokhoz, eszközökhöz, tökéletessé fejlesztve a technikát, eggyé forrasztva a korábbi tudást az újonnan kikísérletezett fogásokkal. A 19-20. század fordulóján készült üvegfestményekre jellemző stilizáló ornamentika, az egzotikus, keleties motívumok túlsúlya, a szeszélyes, hajlékony vonalak, a hosszan elnyúló, szeszélyesen indázó, dekoratív formák egyszerre idézik föl a buja természetet és hirdetik az ember szépbe szőtt hitét.

Ma  a magyar üvegfestészet egyik legtehetségesebbje az 1967-ben Makón született, Hódmezővásárhelyen élő és alkotó Prágainé Mágori Aranka. Férje kíséretében onnan hozta el bemutatni munkáit és szépséges őző nyelvjárását.

A kiállítás megnyitóján mindenki őrá volt kíváncsi, őt köszöntötte kedves szavakkal Horváth Lászlóné intézményvezető (jobbra), róla beszélt a cikk szerzője.

Neki fuvolázott Papp Szilvia.

Az eredetileg porcelánfestőnek készült grafikus pályája során sok mindennel megpróbálkozott jelentős sikerrel, de igazán az üvegfestést tartja sajátjának, mert ezen a nyelven tudja magát leginkább kifejezni, mert erre a makulátlanul tiszta anyagra tud leginkább önfeledten, minden mást odahagyva festeni.

Arankának,  a kísérletező, állandóan tanuló, fejlődő, tudását másokkal is mindig megosztani kész, alkotó embernek igazán teljes az élete, hiszen nemcsak a munkájában találja örömét, hanem nagyobb és kisebb családjában, férjében és két gyermekében is. Őszinte hittel, nagy elszánással, példás szorgalommal, sok-sok ötlettel, a kihívásoknak való maradéktalan megfelelni akarással tudta elérni mindazt, amit eddig magáénak mondhat. Ismerik tá-ti-ti-sen zenélő nevét,  igénylik alkotásait sok helyütt. Hazánkon kívül láthatók zsűrizett alkotásai Németországban, Ausztriában, Svájcban, eredményei nyomon követhetők az interneten (http:/www.uvegfestes.hu). Legnagyobb elismerésként pedig azt könyvelheti el, hogy 2005 óta "örök jogon" részt vehet a Nemzetközi Kortársművészeti Biennálén Firenzében. Mindez annak bizonyítéka, mennyire érdekli őt az üveg és a hozzávaló különleges festékek arzenálja. Nyomon követhetők a színekből és vonalakból számítógépes tervezés után keze alól kikerülő motívumok, a motívumokból összeálló kompozíciók, végül a kompozíciókból és a fényből életre kelő látvány. Szívet-lelket gyönyörködtető, mélyen humánus alkotásai mindegyikéből tükröződik, mennyire boldoggá teszik őt magát is a csodával felérő, belőle és általa  megszülető képek. Nem véletlenül árad arcáról mosoly, egész lényéből az adni tudás melege!

Témái rendkívül változatosak. Komlói kiállításán megjelentek évszakok, napszakok, virágok, horoszkópok, Szőke lány, Barna lány. Nekem legjobban a Mucha nyomát magán viselő, hópelyhek közt didergő lány képe tetszett, mely a Tél címet kapta. A hölgyek viszont - nem meglepően - míves ékszereinek kollekciói és egyedi darabjai tárlója előtt töltöttek több időt.