Adózás, helyi adók
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Balaton
Befektetés
Bemutatjuk
Bér, jövedelem
Beruházás
Biztosítás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Elemzések, tanulmányok
Életmód
Energiagazdálkodás
Építési ügyek
Érdekességek
Események
EU információk
EU pályázatok
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Fogyasztóvédelem
Gasztronómia
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Helyi önkormányzat
Helyi rendeletek
Helyi szolgáltatások
Helytörténet
Hőszolgáltatás
Humán
Idegenforgalmi információ
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Innen-onnan
Innováció
Interjú
Internet / multimédia
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Kamarák
Karácsonyi ünnepségek
Karrier
Katasztrófavédelem
Képviselők
Képviselők hírei
Képviselőtestület
képviselő-testület
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közműépítés
Közműépítés és szolgáltatás
Köztársasági elnök
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Lelkisegély
MSZP
Munkaerő
Munkavédelem
Műszaki Tudományok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Népművészet
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Pályázatok
Parlament
Párthírek
Pedagógia
Polgári védelem
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalom
Távközlés
Technika
Terrorizmus
T-Kisebbségek
Történelem
Törvény, rendelet, szabályozás
Tudományos hírek
Tudósítás
Turizmus
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
Vízszolgáltatás
|
Jánosi Engel Adolf III. A holtig haza: KOMLÓ
Szabó Magda egyik esszéjéből kölcsönöztem a címet (a városnév ott természetesen: Debrecen!). Mit jelentenek a gyökerek, a szülőföld, az anyanyelv, a kitörölhetetlen emlékek a távol élők számára? Mi fán terem a kuckómeleg, az ismerősökkel, ismeretlenekkel való képletes vagy valóságos összebújás, a szavakkal, közös nyelv híján hangsúlyokkal, mosolyokkal, tekintetekkel, simogatásokkal való kommunikálás? Kedden a komlói múzeumban az is megtapasztalhatta, aki eleddig soha nem gondolt rá. A híres elődről, Jánosi Engel Adolf bányaalapítóról megjelent Életem című könyv bemutatójára - elfogadva a kedves meghívást - rangos vendégsereg jött össze. Ahhoz, hogy a messze kerültek azonosítása egyszerűbb legyen, a háziasszony Jakab Rózsa egy rögtönzött családfán mutatta meg, ki kicsoda. Megtapsolhattuk az elsőszülött József leszármazottait, Stein Annát és Szikla Gábort, az Amerikában új hazára lelt Jánosi Engel Pétert és sokakat, akik már nem beszélik eleik nyelvét. (Egymással angolul, németül persze szót értenek, az itthon születettek tolmácsoltak a többieknek.). A család tagjai nem a protokoll szabályait követték, amikor Amerikában, Kanadában, Angliában, Franciaországban, Izraelben, Németországban repülőre szálltak vagy Budapesten autóba ültek, mint Jánosi Engel Ilona, hanem valami ellenállhatatlan erő vonzásának tettek eleget. Micsoda öröm és megtiszteltetés volt számukra, amikor a város első embere, Páva Zoltán polgármester köszöntötte őket és ajándékkal kedveskedett nekik. Itt volt a könyv kiadója, a pécsi Szirtes Gábor, a bánya utolsó vezérigazgatója, Mérei Emil és - mint mondani szokás - még sokan mások. Érdeklődött az esemény iránt a komlói televízió stábja, interjút kért több jeles vendégtől a Pécsi Rádió szerkesztője is. Mindenki kapott szót, ha kellett, többször is. Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor az Izraelből érkezett rokon néhány rövid magyar gondolat után héberül mondott imát. Aki nem ismerte a sok torokhangot használó nyelvet, az is sejtette, mit jelent az Adonáj név. A másik felemelő jelenet a Bányászhimnusz közös eléneklése volt a Jánosi Engel Adolf által feltárt szénnek köszönhetően, az egykori bányászfaluban. Szerencse fel! Szerencse le! Ezután senki sem sietett haza, mert végre kiteljesedett, értelmet kapott, emberarcúvá vált a nagy találkozás. Fényképezőgépek kattogtak, címeket cseréltek, régi fotókat nézegettek, közös emlékeket idéztek, autogramokat osztogattak, dedikációkat fogalmaztak. A legfiatalabb résztvevő, a Kanadából érkezett fiúcska büszkén szorongatta kezében az ük-ükapjáról szóló könyvet. Lesz, miről beszámolnia iskolatársainak, ha nem is tudta követni pontosan az eseményeket. Egyet annak híján minden bizonnyal magával visz: annak a magával ragadó élménynek a hatását, hogy milyen jó volt Komlón "otthon" lenni! |