Nemegyszer keresztülutaztunk Bikalon, nemegyszer terveztük meglátogatni a szállodává alakított egykori kastélyt, mert az ott megfordultaktól mindig jót hallottunk róla, de csak most sikerült egy (majdnem) teljes napot eltöltenünk a közelesen teljessé váló csodabirtokon. A hangulat megfogott, az élmény rabul ejtett, a sok spontánnak tűnő esemény elvarázsolt, a mindenre kiterjedő figyelem, a vendégfogadás profizmusa, valamennyi alkalmazott belülről fakadó kedvessége pedig arra késztet bennünket, hogy visszatérjünk ide.

Bikal a helyszín, Somogy, Tolna és Baranya találkozásának gyöngyszeme, egy 850 lakosú falucska, amely az igen hátrányos helyzetű települések egyike. (A negatív minősítés inkább a múltra, mint a jelenre és az ajtón kopogtató jövőre igaz.) Amíg dr. Gelencsér Betti produkciós vezetőre várakozom a recepción, a tablót nézegetem. A Puchner Kastélyszálló 48, a Reneszánsz Élménybirtok 4 munkatársa köszönti rajta az érkezőt. Aki pedig mindehhez az "ütemet adja", az  Kollár László. Aztán belibben korhű ruhájában Betti, kérve, hogy regisztráljunk, kísérjük figyelemmel a történéseket, közben próbáljuk megkeresni a piros kosztümös tulajdonost, akitől mindent megtudhatunk. A beszélgetésre - immár némi személyes tapasztalat megszerzése után - délután került sor az első hallásra őrültnek tetsző ötletek kigondolójával és megvalósítójával:

- Mi az eredeti foglalkozása?

- Építész a tanult szakmám, különösen érdekelnek a régi korok házai, a felhasznált anyagok, az időtálló technológiák. Azon kívül hivatásos fogyasztó vagyok.

- És most mégis szállodatulajdonos. Hogyan és mikor történt a váltás?

- A váltás csak látszólagos, hiszen azóta is gyakorló tervező vagyok.

Elképzeléseim mind a fejemben vannak, valóra váltásukhoz persze munkatársaimra támaszkodom.

- Nézzük a dolgokat időrendben!

- 1992-ben licitáltam és megnyertem az 1840 körül épült Puchner kastélyt. A következő évben máris elkezdtük az eléggé elhanyagolt állapotban lévő épület felújítását, szállodává alakítását. Ez csak a kezdete volt a több évre szóló munkának. Sikerült az egyes részlegeknek saját stílust adnunk: más életérzést sugallnak a IX. századi Habsburg-kort idéző szobák, mást a francia nemesi udvarokat vagy a mediterrán világot megelevenítő létesítmények és megint más igényeket elégítenek ki a baráti társaságokat és cégeket fogadó részlegek.

- Ma pedig befejezéséhez közeledik a legújabb fejlesztés, a 2010. április 1-jén nyíló Reneszánsz Élménybirtok. Mi a története, mi a koncepciója ennek a kivételes projektnek?

- Ez a legkisebb "gyermek", ezért talán a legkedvesebb is anélkül, hogy a meglévőket elhanyagolnánk. Sőt. A dolog úgy kezdődött, hogy végiglátogattam a legfontosabb vendéglátó helyeket Nagyszakácsitól Ópusztaszerig és tovább. Ismerve sok külföldi példát is, arra az következtetésre jutottam, hogy mást és másképpen kell csinálni. Csak egyedi, a többitől jelentősen eltérő arculattal érheti el (és tarthatja meg) Bikal tartósan a látogatók érdeklődését és a szakma megbecsülését. (Eddigi munkánk elismerését fejezi ki, hogy vendégeink 98%-a magyar, 54%-uk pedig visszatérő!)

Mivel általában családokra, társaságokra számítunk, három generáció számára kívánunk tematikus tereinkkel és programjainkkal élményt, elfoglaltságot, azok révén pozitív életérzést nyújtani. Ez az életigenlő, emberközpontú, a művészeteket, a tudományokat, a mesterségeket, a legváltozatosabb tevékenységeket az öröm forrásává tevő, újjászületést hirdető, Európára és a világra nyitott izgalmas és mozgalmas kor mintául szolgálhat a ma emberének is, ha nem csak panaszkodó, hanem munkálkodó és annak révén boldoguló tagja akar lenni a társadalomnak. Mindennek eléréséhez három fontos célt fogalmaztunk meg magunknak: az érték és ár egységét kifejező vendéglátás magas színvonalát, a hagyományőrzést és az oktatás-képzést. Az utóbbinak egyaránt szerepe van és lesz a munkatársak kiválasztásában, a tervek megvalósításában, a szükséges változtatások, az újabb ötletek megvalósításában, végső soron abban, hogy képesek legyünk felismertetni közönségünkkel szunnyadó, talán még a maguk számára is megfogalmazatlan vágyaikat, illetve csaknem észrevétlenül arra késztetni őket, hogy programjaink passzív szemlélőiből aktív résztvevői, intenzív, ha úgy tetszik, hiperaktív testi-lelki-szellemi részesei legyenek. Ehhez többek között képzéseinket és valamennyi kínálatunkat kompetencia alapúvá, azaz ismeret-képesség-készség-attitűd-gyakorlat egységében megnyilvánulóvá tenni. Ez az igazi kaland mindannyiunknak!

- Boldog ember Ön, Kollár úr?

- Igen, nagyon! Mert nem kiszámítható, nem megszokott úton járok, mert látom álmaim megvalósulását. És mert jelenleg 85 munkatársam 15 kilométeres körzetből került ki, mert 140 új dolgozót, rajtuk kívül 30 mesterembert, 50-60 gyakornokot tudok hamarosan foglalkoztatni.

A Kollár úrral való beszélgetést kiegészítendő érdemes az ott töltött élményidő néhány momentumát felvillantani. Az itáliai eredetű commedia del arte vaskos humorát idézték az érdekes, mozgalmas, látványos, hatáskeltő elemekben bővelkedő életképek a Pécsi Nemzeti Színház, az Apolló Kulturális Egyesület-Pécs, a komlói Súgólyuk Színház művészei és mások jóvoltából.  Néhányukat sikerült vallomásra bírni: Kosztolányi Péterné (civilben tanítónő), Kasziba Zsuzsa (alias  intézményvezető, a szociális szakma oktatója)  rendkívül jól érzik magukat ebben a nem mindennapi szerepben, a nyári forróság ellenére  élvezik a rendszerint nagy tapssal jutalmazott "munkát". A programokra invitáló udvari bolond igazi mindenes, aki kézben tartja az eseményeket és "imádja" a tőle kérdezőket. A szép ruhások  szelíd erőszakkal terelgetik a megfelelő helyre a véletlenül elkódorgó vendégeket. Informálnak, segítenek. Rajtuk kívül jogos büszkeséggel mutatják be mesterségük fortélyait és árusítják kész termékeiket a régi-új mesterségek tudói.  Petrics Szilveszter például  a többgenerációs szekszárdi mézeskalácsos család sarja miközben készíti az aszalt gyümölcsökkel ízesített kalácsot (saját fejlesztése!), szívesen mesél őseiről. Ilovay Zsuzsanna, kárászi ékszerkészítő egyéni igényeket is készséggel kielégít, Czipó Ernő ötvösmíves és felesége, Borbás Rózsa zománcmíves ügyesen dolgozik, de  szívesen áll a fényképezőgép elé is. Rutinosan nyilatkozik a Budapestről érkezett solymász, Krekács Zoltán, aki szerint a leginkább begyakorolt produkcióban is létezik kiszámíthatatlan dolog, hiszen a madár nagyon érzékeny teremtmény. Neki a jövőről jó darabig nem kell gondolkoznia, mert "már megvan a szerződése". A múltidézők közül hadd emeljem ki az egyik ház falát papírsablon alapján hagyományos girlandokkal színessé varázsoló festőket. Végezetül a legnagyobb elismerés hangján szólva meg kell említeni az "udvari főépítészt”, Bartuszek Györgyöt, a szobrok készítőjét, Gácsi Barbarát, a lovagok vezetőjét, Szolnoki Jánost, a remek lakomák készítőit.

Hozzájuk  hasonlóan köszönet illeti mindazokat, akik fáradhatatlanul dolgoznak a  vendégekért. Szándékuk, tevékenységük eredményét mindenki őszintén csodálja, nagyra értékeli.  A bájos babafotó tanúsága szerint az egyik legifjabb látogató is elégedett.