A bevezető kedves szavakat - a szokásoknak megfelelően - az intézményvezető Horváth Éva mondta el, aki egyaránt köszöntötte a bemutatkozót, a közreműködőket és a megjelenteket. Utóbbiakat arra biztatta, próbálkozzanak meg ők is evvel a szívderítő kézimunkával, és szerezzenek vele örömet maguknak és azoknak, akiknek később megmutatják, hogy gyönyörködjenek benne. A program elején és végén Czukorné Panta Mária népdalokat  énekelt, egyszerűen, finoman. Produkcióját Horváth György kísérte citerán. Bizony, jó volt hallgatni őket. Kedves színfoltot jelentett a Ceglédről erre az alkalomra ide érkezett Bán Katalin fotóművész közvetlen hangú megnyitója. Elmondta, hogy több éve nemcsak  figyelemmel kíséri Margitka  munkáját, fejlődését, hanem baráti szeme művészi gonddal függ(...) az ujjain. És elfogultság nélkül látja, hogyan jut egyre tovább azon az úton, melyet önkifejezéséhez választott. S miután visszatekintett a kézimunka, ezen belül a gobelin  kezdeteire és szárnyalására, eljutott  a címben idézett gondolathoz, miszerint a gobelin faliképként, párnaként, apró dísztárgyakként vagy nagyobb méretű falikárpitként, megnyugtató formáival, szépséges színeivel mindenkor otthont teremt a legegyszerűbb lakásból is.

És ki valójában a szorgalmasan öltögető, örömét, bánatát varrottaiba rejtő Margitka?  Somogyból kilenc évesen került Komlóra, ahol iskolába járt. Itt kezdett kézimunkázni is. A kereskedői szakmát Pécsett tanulta ki. Aztán következett 34 dolgos év,  lányai születtek, könnyű lépteken szállt felette az idő.  Egyszer csak arra eszmélt, hogy nyugdíjas, akinek a háztartás és az unokák mellett még maradt szabad kapacitása. Ezt töltötte ki a gobelinvarrás. Képeinek a témája változatos. Többször ihleti meg Munkácsy egy-egy képe, olykor Leonardo da Vinci, sokszor azonban köznapibb üzeneteket fogalmaz meg: emberi alakokat, csendéleteket. A gazdag lista persze folytatható. Azt mindenképpen el kell róla mondani, hogy gobelinjével tud igazán tartalmas életet élni, mert boldog, ha szép darabokkal veheti körül magát. Ahogy Krúdy Gyula fogalmazott a női kézimunkáról, ami "olyasmi, mint a becsületrend a rendjelek között."