A, torokszorítóan emelkedett hangú délután alaphangját Jakab Józsefné Rózsa adta meg, amikor a természet tavaszi megújulásáról, a nagyhét és Jézus "elvégeztetett"  önfeláldozásának nagyszerűségéről, illetve a kiállítás létrejöttének körülményeiről beszélt. Okosan és érzékenyen. Mondandójába tökéletesen beleillett a meghívón olvasható Szép Ernő-idézet: "Csak a kedvesség, az öröm,/ a pardon meg a köszönöm,/ a gyöngédség, a figyelem,/ csak az igaz idelenn." Mert erre vágyunk mindannyian! Őt követte kedves, egyszerű köszöntőjével a katolikus plébános, Mátyás atya. Szakmai magyarázatot pedig

Blumschein Dezső adott, maga is művész, aki egyaránt érzékeltette a munka technikai fázisainak nehézségeit és méltatta eredményét, miközben általánosan érvényes gondolatokat mondott a megbékélés, a természeti mellett a társadalmi újjászületés fontosságáról.

Nem hagyható ki, mennyire meghatározó szerepet játszott az ünnepi délután színvonalának emelésében a Dombóvárról érkező együttes. Az ottani Reménysugár napközi otthon hasonló nevű zenekara már megjelenésével belopta magát a közönség szívébe. A különféle fogyatékkal, problémával küszködő fiúk fekete inge, a lányok hófehér blúza külsőségével is jelezte, mennyire megtisztelik az alkalmat. Produkciójuk színvonala, összeszokottságuk, mosolyuk, adni akarásuk mindenkit meggyőzött arról, mennyire szükség van rájuk! Nem véletlen, hogy az általuk készített ízléses népművészeti tárgyakból és CD-jükből többen vásároltak. Az pedig igazán megható volt, milyen gyermeki örömmel vették át a két kiállító művésztől a nekik készített apró ajándéktárgyakat.

Az a kiállítás egész programjával és a végére szervezett megvendégeléssel méltó nyitánya volt az elkövetkező húsvéti ünnepnek. Köszönet érte mindenkinek, akit illet!