A 90 oldalas munka  elején és végén sok-sok bányászkalapács kacsint ránk kissé kihívóan. Mind azt üzenik, hogy nemcsak otthon voltunk itt annyi éven át, hanem még ma is ez a szűkebb hazánk. Módszertani eligazításként a hátlapon a következő sorok olvashatók: "Verőfényes, mámoros hangulatok köszönnek ránk Árgyelán György fotográfus új könyve lapjairól. Ugyanakkor falakat látunk, korlátokat, a rozsdás enyészet időtlenségét. Rott József mélyasszociációs eljárása révén arcok, taglejtések hatnak ránk hasonló erővel. Mintha az egykori sóhajok, suttogások és simogatások emléke elevenedne meg bennünk. Harnóczy Örs tervező-szerkesztő gondos válogatása által egységgé érlelődik a milliárdnyi élmény, melyeket föld alatt s fölött, szenvedve-szeretve magunkba olvasztottunk, s melyeket kimondva-kimondatlanul magunkban hordozunk szemünk hunytáig.

Nem véletlen, hogy az újdonságot kézbe véve, címlapján többek között a bányaalapító Jánosi Engel Adolf képe köszönti az olvasót. Párizsban élő képzőművész leszármazottja elsők között gratulált az alkotóknak a létrehozott csodához. Aki pedig  üzenetét tolmácsolta,  Jakab Józsefné, az intézmény korábbi vezetője,  nagy magyarunkat idézte, Szent-Györgyi Albertet, aki szerint az emberi élet csak maradandó alkotással tehető egésszé. Hinnünk kell ebben, ahogy hinnünk kell a könyvcsinálóknak is, akik újfajta szemléletmódjukkal gondolkodni segítenek mindenkinek, aki nem rest  újra és újra fellapozni frissen vásárolt szerzeményét, hogy mindig mást lásson az ismert és mégsem eléggé ismert,  mindig másért szeretett, másért szidott városában. Szépet, rútat egyaránt. Tájat, embert, virágot, falfirkát, fontos eseményeket, megismételhetetlen pillanatokat, gyerekeket, munkásokat, járókelőket, egymást kézen fogókat, egymásnak hátat fordítókat. Házat, hazát, az övét, az egyetlent, a pótolhatatlant.