Így éltünk Egyiptomban

Hogy milyen rendkívül bonyolult a mohamedán világ, arról egy egyiptomi származású írónő A Kairo ház című most megjelent könyvéből is képet alkothatunk. Úgy tűnik, önéletrajzot ír, bár szerzőként más név szerepel a könyv címe fölött, mint amit aztán egyes szám első személyben a történet folyamán használ.
Nevezetes, tekintélyes, gazdag családba született Egyiptomban. Csapásként éri őket, amikor, 1952-ben Nasszer elnök kerül hatalomra. Megfosztatnak vagyonuktól, mindenfajta rendeleteket hoznak ellenük. Megmarad azonban a család otthona, a Kairo ház, amelyben állandóan ugyan csak a Pasa, a család legidősebb férfitagja lakik, de ami mégis jelképezi mindannyiuk létét, ahol összejöveteleik, ünnepeik lezajlanak.
Noha őrzik a hagyományokat is, felvilágosult emberek. Műveltek, több nyelven beszélők, európai ruhában járók. A házasságokat még az idősebb nőrokonok hozzák össze, de ez alól akadhat kibúvó. A nő kezdeményezheti házassága felbontását is, bár nagy árat kell fizetnie érte: lemondani a gyermekéről.

Így jár a Giginek nevezett elbeszélő hősnő, mint már járt korábban egy unokanővére is. Párizsba távozik, de kisfiát nem viheti magával, miután kimondják a válást, s újra férjhez menve egy francia férfihoz, az Egyesült Államokba települnek, oda sem.
A gyerek felnőve már dönthetne úgy, hogy az anyjához költözik, de annyira elidegenedett tőle az évek során, hogy nem megy.
Gigi megérti ezt. S Egyiptomban járva, talán utoljára, megérinti a kultúrák közti különbség hatalma. Meseszép volt Kairóban és környékén az élet, ahogyan fiatalon megélte, de magának is meglepetésére, már vágyódik vissza újabb otthonába New Hampshire-ba.
Riasztóak számára, mint általában a hozzá hasonlók számára, az iszlám fundamentalisták, szomorúan látja, hogy terrorcselekményeikkel elriasztották csodálatos szülőhazájától a turistákat. Idegenkedve nézi azokat a nőket, akik újabban önként kendőt kötnek a fejükre a szigorúbb fajta iszlám törvényeknek megfelelőn.
Jobb lesz innét már végleg távoznia, véli, bár amerikai ismerősét, amint „felsőbbrendű faj” tagjaként viselkedik az egyszerű egyiptomi emberekkel, persze ellenszenvesnek találja.
A számkivetettséget hordja a szívében. Mivel a letűnt világ, ami igazán az övé volt, nem térhet már vissza, inkább megbékél azzal, ami teljesen más, teljesen új a számára: a várossal, ahol havat lapátolhat a háza környékén.A hó tiszta, szokatlan ragyogásától remél kötést sebeire.
(Samia Serageldin: A Kairo ház)