A héten ünnepeljük a szociális munka napját. A Forrás Szociális Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat először az elmúlt

esztendőben kezelte kiemelt eseményként ezt a szakmai napot, s az idén is megünneplik, egy kis bensőséges rendezvény keretében.

Klopkóné Szabó Tündét a Forrás vezetőjét kérdeztük, miért tartja fontosnak, hogy saját ünnepe legyen ennek a területnek.
– Ez egy teljesen alulról jövő kezdeményezés volt, amit rendkívül jónak tartunk. A mi munkánk nagyon sokrétű, ez egy olyan szakma, amit nagyon magas színvonalon kell művelni ahhoz, hogy jól tudjuk elvégezni, amibe bele kell vinni a saját

személyiségünket. Emberekkel foglalkozunk, s ez egy olyan alkalom, amikor magunk felé fordulunk, magunkra is szánunk egy kis figyelmet. Intézményünknél jelenleg tizenegy szociális munkát végző munkatárs van, akikkel – bár külön-külön végzik a feladataikat – csapatban dolgozunk. Gyakran tartunk

megbeszéléseket, egyeztetéseket, amelyek segítenek az egyes feladatok megoldásában, a problémák kezelésében. Ma még nagyon kevesen tudják, mit is takar a szociális munka fogalma. Sokan azt hiszik, ide az jön, aki szeret emberekkel foglalkozni, és segíteni. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Mi egyfajta szolgáltatást végzünk, valóban egyfajta segítést, de ezt magas színvonalon, megfelelő háttérrel és tudással, amelyet a főiskolai, vagy egyetemi képzés során szereztek. Emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mi nem vagyunk hatóság. Mi azoknak segítünk, akik hozzánk fordulnak, akik ezt kérik, kizárólag önkéntes alapon jönnek hozzánk a klienseink.
– Mennyire ismerik el munkájukat a mindennapokban, eljutott oda ez a terület, hogy partnerként kezelik önöket?
– Mi itt Gödöllőn szerencsés helyzetben vagyunk, mert a város vezetése nagyon hamar felismerte, hogy melyek azok a feladatok, azok a területek, amelyeken jelen tudunk lenni. A hajléktalan ellátás területén, a családsegítői munkában, a népkonyha működtetésében stb. Nagyon fontos tisztázni, mi szolgáltatók vagyunk, és nem hatóság.

A Forrásban folyó munkát a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri, sőt a magának az intézménynek a felállításában is részt vett dr. Szabó Lajos, aki mind a mai napig pszichológusként várja az intézményben azokat, akik segítséget kérnek tőle.
– Mi a véleménye, mennyit változott a szociális munkát végzők feladata az elmúlt években?
– A szociális munkás képzés 1973-ban kezdődött meg hazánkban, a gyógypedagógiai főiskolán, majd az évek folyamán, nyolc helyen lehetett ilyen képesítést szerezni, kezdett a szakma professzionálódni. Azután a 90-es években sok nem szociális diplomás került be a rendszerbe, majd az elmúlt években a pénzügyi megszorítások. Nehézségek, amelyek ezen a területen is érezhetően  megnehezítették a szociális szférában dolgozók munkáját. Érdekes egyébként az a szemlélet, amely ezen a téren megmutatkozik, hogy ha valaki önkéntes alapon karitatív munkát végez, az glóriát kap, aki ezt professzionális szinten, a mindennapokban végzi, hivatásként, az a háttérbe szorul.
– Hogy látja, itt Gödöllőn milyen a helyzete, elismertsége azoknak akik ezt a munkát hivatásszerűen végzik?
–A Forrás egy nem professzionális alapokon működő családsegítő alapjaira épült fel. Amikor létrehoztuk, lecserélődött a stáb, meghatároztuk a programját. A Six Edit vezette csapatnak nagyon meg kellett küzdenie azért, hogy elfogadtassa magát, de sikerült az elmúlt évek alatt megtalálnia a helyét, és beépülnie a város szociális ellátórendszerébe.

Merényi Judit nyolc éve dolgozik szociális munkásként. Szakterület szerint családsegítő, régebben gyerekekkel foglalkozott.
– Az ön munkája rendkívül tág területet ölel fel. Milyen problémákkal keresik fel önöket?
– A mi munkánk team munka, mivel ezen általában több problémával küzdő kliensekkel dolgozunk. Hozzánk bárki fordulhat, életvezetési, mentálhigiénés tanácsadással, közösségi programok szervezésével segítjük a hozzánk érkezőket problémáik megoldásában, de ha kell akkor a hivatalos ügyek intézésében is segítünk.
– Évente hány esettel foglalkozik?
– A törvény úgy szabályozza ezt a kérdést, hogy egy szakember maximum 25 családdal foglalkozhat, ez azonban évente hét-nyolcszáz, olykor ezer esetet is jelent.
– Az eddigi beszélgetések során többen is kifejtették, hogy ez egy nehéz pálya…
– A szociális munka sok kudarcot magában hordozó terület, erre fel kell készülni azoknak, akik ezt választják hivatásul. De azért akadnak sikeres esetek is, például a jogi, vagy a pszichológiai tanácsadással megoldható problémák.

A szociális munka egy másik területén, idősek gondozásával tölti mindennapjait Ledényi Katalin, a Fővárosi Szociális Otthon munkatársa.
– Feladataink közé tartozik, hogy segítsük az otthonban élő időseket a kapcsolattartásban a családdal, a különböző intézményekkel, egyházakkal, attól függ, kinek mire van szüksége. Lényegében minden olyan dologgal foglakozunk, ami nem orvosi és nem egészségügyi probléma. Talán furcsa, ha azt mondom, van, hogy egész nap beszélgetünk az idősekkel. Ez azonban rendkívül fontos, az ő szempontjukból! Van, hogy egy-egy probléma megoldása meg is születik egy beszélgetés alkalmával. A lényeg, hogy bizalmi kapcsolatot tudjunk kialakítani a partnerünkkel. Az idősek nagyon igénylik a munkánkat, mivel sokan az évek múlásával elmagányosodnak, s számukra mi vagyunk a kapcsolat a külvilággal.
– Mekkora az érdeklődés ez iránt a pálya iránt?
– Sokan gondolják úgy, hogy ezzel a területtel szeretnének foglalkozni, s ezért sokan választják a szociális munka tanulmányokat. De sok a pályaelhagyó is. Ennek okát abban látom, hogy ez a munka amellett, hogy nagy pszichés megterheléssel jár, megfelelő élettapasztalatot is igényel.

Six Edit a Forrás első vezetőjeként, majd alpolgármesterként is ezzel e területtel foglalkozott. Ma főtanácsadóként is aktívan részt vesz azokban a munkákban, amelyek a város szociális ellátásához kapcsolódnak.
– Mit tartana fontosnak a jövőben, hogyan lehetne tovább emelni a színvonalát annak a munkának, amelyet a városban dolgozó szociális területen dolgozók végeznek?
– Nagy öröm volt látni, ahogy az elmúlt években egyre jobban képzett és egyre magasabb színvonalú munkát nyújtani tudó szakemberek kerültek be a rendszerbe. Azt hiszem, most arra lenne szükség, hogy megtaláljuk a lehetőségét egy olyan együttműködésnek, amely összefogná a városban működő szociális intézményeket és civil szervezeteket. Emellett szeretném, ha a szociális munka is megkapná azt az elismerést, amelyet az oktatás és az egészségügy már megkapott, hogy az itt dolgozók teljesítményét városi díjjal ismerjék el. Azok, akik ezen a területen dolgoznak, nagyon kemény munkát végeznek. De nem is jó ez a kifejezés, hiszen ez nem csak munka, a szociális munka egy egész életen át tartó hivatás.