Gödöllőn halmot emelnek a magyar nemzet történelmi tájairól hozott földből.

A program keretében Gémesi György bejelentette, hogy Pázmány Péter dunaszerdahelyi és Juhász Attila zentai polgármesterrel, illetve Kószó Péter hódmezővásárhelyi alpolgármesterrel együtt csatlakozási nyilatkozatot ír alá a Nemzeti Együvé Tartozás Programjához. Ennek keretében Gödöllőn halmot emelnek a magyar nemzet történelmi tájairól hozott földből. Elsőként a műsorban fellépő gyerekek és fiatalok hozták el szülőföldjük egy darabját. Jövőre a magyar polgármesterek soron következő világtalálkozója alkalmából is várják a különleges ajándékot, de addig is kérnek minden anyaországi és határon túli magyart, látogassanak el minden magyar történelmi emlékhelyre, s hozzanak Gödöllőre legalább egy marék földet!

– Nagyon örülök neki, hogy ez a mai találkozó létrejött – mondta Pázmány Péter. – Megszólalni is nagyon nehéz ez után a műsor után. Jó, hogy nem kellett beszédet mondanom, mert igencsak bajban lettem volna. A határon túli magyarságban, így bennem is, hatalmas feszültséget okozott a tavalyi népszavazás. Most azonban ez egy kicsit oldódott. Amit a farkaslakaiak elmondtak a színpadon, abban benne volt minden…
– Az eredménytelen népszavazás után természetes volt, hogy a mi kis közösségünkben, nemzettöredékünkben a délvidéken egyfajta letargia lett úrrá – mesélte Juhász Attila. – Ez a kezdeményezés ennek az ellenkezőjét kell erősítse. A legfontosabb az, hogy nem csak hangoztassuk ezeket a jelszavakat, hanem tegyünk is azért, hogy a magyar nemzet újra egységes lehessen.
– Gyönyörű este volt. Az az igazság, hogy szinte végigsírtam az egész műsort – árulta el özv. Antall Józsefné. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a nem Magyarországon élő magyaroknak legyen egy összefogása. Nem sorokon múlt, hogy én nem lettem határon túli magyar. Mert az édesapám Máriaradnán született, édesanyám pedig szatmárnémetiben, de ők budapesten ismerték meg egymást. Ezért a határon túli magyarok helyzetét mindig szívügyemnek érzem.
Pirigyi Béla a Beregszászi Művészeti Iskola igazgatója:
- Az iskola jövőre lesz hatvan éves, közel 550 gyermeket tanítanak évente, a háromnegyedük magyar. A gyermekeket otthon magyar szellemben nevelik és az iskola mindent megtesz, hogy ezt erősítse. Kárpátalján rájöttünk, hogyan lehet egy mondatban megfogalmazni, hogy ki a magyar: Magyar az, akinek fáj Trianon.
Oniszkóné Nagy Erzsébet pedagógus:
- A tősgyökeres magyar családok ma sem adják ukrán nyelvű iskolába a gyermekeiket, még akkor sem, ha így nehezebb a továbbtanulás. Mi magyarok vagyunk, ezért is esett zokon a december ötödikei népszavazás végeredménye mindenkinek. Azt hiszem, az anyaországi magyarok nem érezték át ennek a fontosságát. A Nemzeti Együvé Tartozás Napját nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Jó, hogy végre van aki példát mutat.
Zentai Szél Rózsa Kórus (Hajnal Anna, Gergely Gabriella, Mészáros Krisztina, Vass Ágnes Barlog Károly):
- Rendszeresen részt veszünk magyarországi rendezvényeken. December ötödikét követően megváltozott érzésekkel jöttünk, de mindig érezzük, hogy akik hívnak bennünket, azok mindent megtesznek azért, hogy enyhítsék a népszavazás eredménye okozta fájdalmat. Sokat hívnak bennünket, és általában olyan rendezvényekre, amelyek a nemzeti összetartozást erősítik.
Farkaslaki gyermekkórus, Major Magda zenetanár:
- Felnőttként nagy keserűséget éreztem már akkor, amikor elkezdődött a nemmel való szavazás melletti kampány. Hogy őszinte legyek, én a mai napig nem tudtam ezt feldolgozni. Akár milyenek voltak a körülményeink, bennünket otthon magyarnak neveltek… Meg kellett tanulnom, hogy ne vegyem egy kalap alá, az embereket, mert tudom, hogy ezt azok is nehezen dolgozták fel, akik elmentek és igennel szavaztak. Most az a feladatunk, hogy a gyerekeknek a lelkében fenntartsuk a reményt, hogy ez még megváltozhat. Nagy örömmel hoztuk a földet az emlékműhöz Tamási Áron szülőházától. Úgy gondoltuk, ha Farkaslakáról hozunk, az csak innen lehet. A gyerekek boldogan, és büszkén hozták, ők maguk szedték a cserépbe.
Dunaszerdahely, Sárfi Gabriella, Kiss Szilvia pedagógusok:
- Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert Dunaszerdahely lakosságának a nyolcvannyolc százaléka magyar. Mi magyarok vagyunk, magyar nevelést kaptunk. A mi szívünk akkor dobban meg, ha a magyar himnusz szólal meg. Mi magyarul álmodunk. Bízunk benne, hogy eltelik néhány év, és ez megváltozik. Azt hiszem, ez a népszavazás ott bukott el, hogy az emberek egy része nem volt tisztában a következményeivel, és félre lehetett őket vezeti, ők pedig féltették az egzisztenciájukat. Valahol ezt is megértjük … de nagyon rosszul esett. Aki az anyaországban él, nem tudja elképzelni, milyen az, amikor egyszer csak húznak egy határt, és onnantól elvárják az embertől, hogy másképp gondolkodjon, más nemzethez tartozónak érezze magát ez nem lehet.
(Sárfi) – Engem ez arra emlékeztetett, mint amikor Győrbe jártam iskolába, és ott azt hitték, hogy nem is tudok magyarul. Meglepődtek amikor megszólaltam. Sajnos itt még mindig nagyon keveset tudnak rólunk.
Vincze Lilla:
- Nagyon fontosnak tartom, hogy erősítsük az összetartozás érzését a határon túli magyarokkal. Én nagyon sokat jártam Székelyföldön, és jártam Beregszászon is. Sok barátom, ismerősöm él ezeken a területeken, van olyan is, aki ma ide eljött. Nem csak énekesként, pedagógusként is csodálatos volt ma ezekkel a gyerekekkel együtt dolgozni. Az ilyen rendezvények segítenek abban, hogy egészként, egyben lássuk ne csak azokat, akik a szűkebb határokon belül élnek, hanem a világ minden tájára szétszóródott magyarságot.

Nemzeti Együvé Tartozás Napja 1.