Összefogással Gödöllőn és Grazban

Miklós Balázs újra itthon

Lassan négy éve annak, hogy a gödöllőiek soha nem látott módon fogtak össze, hogy segítsenek egy fiatalemberen. Miklós Balázsnak, akiről itthon lemondtak az orvosok Grazban kínáltak lehetőséget a gyógyulásra. A család minden lehetőséget megragadott arra, hogy előteremtse a kezelés költségeit. Sokáig kétséges volt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizeti-e a kezelést. Példátlan összefogással gyűjtés indult, hogy Balázsnak megadasson a lehetőség a gyógyulásra, amit az is nehezített, hogy az orvosok transzplantációt tartottak szükségesnek, amihez azonban nem találtak megfelelő donort. Teltek a hónapok és úgy látszott, minden rendeződött. Balázs jól reagált a gyógyszeres kezelésre, és az orvosok úgy gondolták, hogy a transzplantáció elkerülhető. A finanszírozás kérdése is megoldódott. Már csak kontrollra kellett visszajárnia az osztrák klinikára. Ez év márciusában azonban a vizsgálatok azt mutatták, Balázs szervezetében ismét megjelentek a daganatos sejtek. Édesanyjával Csillával az elmúlt hónapok eseményeiről beszélgettünk.
- Az utolsó tudósításunk Balázs állapotáról még arról szóltak, hogy minden rendben van. Azután sokáig nem volt róla hírünk, s amikor néhány hónapja megkerestük, hogy mi van vele, megdöbbenve hallottuk, hogy baj van. Voltak jelei annak, hogy változás történt?
- Így visszagondolva igen. Balázs tavasszal fáradékonyabb, ingerlékenyebb lett, de mi ezt egyfajta tavaszi fáradtságnak gondoltuk. Amikor kiderült, hogy mi az oka, az rosszabb volt, mint amikor négy évvel ezelőtt kiderült, hogy beteg. Óriási sokk volt a számunkra. Újból össze kellett szedni magunkat, előröl kezdeni a kezeléseket, újra megküzdeni az OEP-pel, ráadásul tudtuk, hogy transzplantációra van szükség, és ennek kétséges volt az eredményessége. A fiam számára négy évvel ezelőtt sem sikerült teljes mértékben megfelelő donort találni, és most is csak az édesapjában bízhattunk, aki csak ötven százalékban volt jó donornak.
- Egyéb kezelésre nem volt lehetőség?
- A beavatkozás előtt át kellett esnie a kemoterápiás kezelésen, mivel a transzplantációt csak akkor lehetett elvégezni, ha a szervezetéből eltűntek a daganatos sejtek. Ez már önmagában is rendkívül megerőltető volt. Szerencsére minden rendben zajlott le. A beavatkozás során nem csontvelőt vettek, hanem egy újfajta módszerrel őssejtet nyertek ki az édesapja véréből, s ezt kapta meg Balázs. A transzplantáció után újabb kezelést kapott, amely az új sejteket is részben elpusztította. Újból őssejteket kapnia az édesapjától, amit követően azt mondták, hogy úgy néz ki megtapadtak a sejtek, és lassan-lassan elkezdett dolgozni az immunrendszer is.
- Azóta mennyi idő telt el? Most már minden rendben van?
- A transzplantációra júniusban került sor. A második után két héttel mondták az első véleményt, amely reményeket keltett bennünk.
- Úgy tudjuk, bár szűkebb közösség, de ismét összefogtak Balázsért.
- Óriási erőt adott négy évvel ezelőtt is, hogy milyen sokan érezték fontosnak, hogy segítsenek. Most is megmozdultak a barátok, az ismerősök, és nem csak itthon, Grazban is. Amikor kiderült mi a helyzet, donort kerestek, egymást értesítették, hátha valaki alkalmas lesz. A leginkább megdöbbentő azonban az volt a számunkra, amikor a beavatkozás előtt a klinika káplánja megjelent, és felajánlotta, hogy a transzplantáció alatt misézni fog, amelyet Balázsért ajánl fel. Felemelő volt, hiszen mi itthon már megszerveztük mindezt! Gödöllőn és Grazban egy időben imádkoztak a fiam gyógyulásáért.
- A lelki támasz mellett pénzügyi segítségre ezúttal nem volt szükség?
- Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Az OEP úgy vállalta a finanszírozást, hogy  azt a pénzt, ami Balázs számára összegyűlt, át kellett utalnunk nekik. Eddig negyven millió forintba került a kezelés, és nem tudjuk, hogy hol lesz a vége. Valamint a továbbiakban kérdéses, hogy az OEP finanszírozza-e a további kezeléseket, utókezeléseket. Balázs Grazban történő tartózkodása is tetemes összeget emészt fel.
- Csaknem fél évvel a transzplantáció után, hogy van Balázs?
- Nagy öröm, hogy néhány napra már haza jöhettünk, az orvosok úgy ítélték meg, hogy már lehet. Persze nagyon kell vigyáznia magára, nehogy elkapjon valamilyen betegséget, mert ami másnak jelentéktelen dolog lenne, az ő számára végzetes lehet, hiszen az immunrendszerének lépésről lépésre kell újra felépítenie magát. Most kb. két évig nagyon szigorú kontroll alatt leszünk, s ha ez idő alatt nem jelennek meg újra a daganatos sejtek, akkor kezdhetünk reménykedni. Most azonban úgy érzem, meg kell köszönöm mindazoknak a segítséget, akik az elmúlt években mellénk álltak és segítettek, hogy Balázsnak megadhassuk a gyógyulás lehetőségét. Gödöllőn és országszerte sok magánszemélytől kaptunk adományokat, köszönet illeti Balázs egykori iskola- és osztálytársait, akik gyűjtést rendeztek a részére. A Lumniczer Alapítványt és Dr. Makra Csabát, a Tormay Károly Egészségügy Központot, a Polgármesteri Hivatalt és Gémesi György polgármester urat, akik a lehetőségükre álló eszközökkel segítettek bennünket. A Habilitáció Alapítvány és vezetője Herczeg Józsefné, a Belügyminisztérium és az OEP együttműködése mind nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy eljussunk ideáig. Sok csodálatos emberrel megismerkedtünk itthon és Ausztriában egyaránt. Hálával tartozunk a grazi klinikán dolgozóknak, akiktől nap-mint nap szeretetet kaptunk, és akiknél megtapasztaltuk, hogy mennyire szeretik a magyarokat. Itt ismerkedtünk meg Bernáth Melindával, aki 15 éve él Grazban, és nagyon sokat segített nekünk, úgy mint kerepesi tolmácsunk  Bánkúti Emmi, vagy azok az orvosok, mentősök, akik kint dolgoztak. A mögöttünk lévő nagyon nehéz évek megtanítottak arra, hogy soha nem szabad feladni. Mindenkit bíztatok, merjenek új lehetőségeket keresni, bízzanak önmagukban, embertársaikban és Istenben! Szív kell hozzá, és erős lélek.

A Lumniczer Alapítvány vállalja Balázs számára felajánlott 1 % fogadását:
18670945-1-13  számú technikai számra.

Balázs számára számlát nyitottunk, aki úgy gondolja, hogy tudna segíteni, számlaszámunk:
12010422-00414236-00100006
Számlavezető: Raiffeisen Bank.