– Meglepődött Körösfői László kezdeményezésén? – kérdeztük Gémesi György polgármestert.
– Igen.
– Mi volt benne a meglepő?
– Az, hogy bátorságot merített hozzá. Semmi sem adott ugyanis indokot neki arra, hogy a testület döntése után, a testület megkerülésével megakassza a felújításról szóló határozatunk végrehajtását. Mert ugyanis erről van szó. Boldogan hittem, hogy miután megkötöttük a szerződést a befektetővel az épület felújítására, és sikerült az ingatlant kiürítenünk, az év végére minden kérdést rendeztünk, minden akadályt elhárítottunk a várva várt építkezés elől. A befektető cég az eredeti építészeti terveket követve kívánja szinte újjáépíteni a házat. Senkinek sem kell attól félnie, hogy elveszítjük egy értékünket. Hacsak azért nem, mert most várnunk kell, amikor dolgozhatnánk is.
– E szerint a műemléki védelemre vonatkozó kezdeményezés felesleges, nyitott kapukat dönget?
– Így van. De Körösfői úr nem az együttműködést keresi, hanem bizonytalanságot akar kelteni. Egy városépítési feladatból próbál mondvacsinált érvekkel politikai tőkét kovácsolni. Évek teltek el azóta, hogy meghatároztuk a volt községháza hasznosítási célját. Attól kezdve kerestük a befektetőket. A képviselő úr nem állt elő eredetibb elképzeléssel, mint amit a testület kialakított. Így hát joggal feltételezem, hogy nem a szóértést keresi, hanem a megvalósítást akarja megakadályozni. A községház felújítása ugyanis sikertörténet lehet. Nem tudok másra gondolni, mint arra: az ellenzéki frakció továbbra is magáénak vallja azt a ciklus elején megfogalmazott „hitvallását”, hogy a polgármester cselekvési lehetőségének korlátozására törekszik.
 – Mi a legbántóbb ebben?
– Aki ilyen lépésre szánja el magát, abban megkérdőjeleződik a települési közösségért érzett felelősség. Sértő ez az önző, megfontolatlan, a település fejlődését megakadályozó magatartás. Amikor bejelentette, mint tett, rögtön megválaszoltam: csodálkozom rajta, hiszen döntés után vagyunk. Hozzátettem: a műemlék Hamvay-kúria felújításához egy fillér támogatást sem kaptunk az államtól, pedig kértünk és próbálkoztunk. Bízvást furcsának mondható, és ez bizony sajnálatos, hogy Körősfői úr nem hiszi, hogy szervesen egymáshoz és egymásra épülhet az örökség, a tradíció, és a modern; hogy az egykori húszas éppen úgy lehet jó példa mind az értő hagyományőrzésre, mind a kötelező korszerűségre, hogy egyben megfelel a közgazdasági racionalitásnak. Vagyis annak a magatartásnak és gondolkodásmódnak, amit köznapian polgáriként emlegetünk.
– Most akkor hogyan tovább?
– A felújítás tervei egészen biztosan kiállják a szakmai próbát a KÖH-nél is. De időbe telik, amíg az új engedélyezési eljárás lezárul, közben tovább romlik az épület állaga. Az idő pénz a befektetőnek és a városnak is. Ezért és azért is, mert mindent jól előkészítettünk, végigtárgyaltunk, bízom benne, hogy gyorsított eljárással jóváhagyják a terveket. De nagyon szégyellem magam a befektető előtt Körösfői úr és frakciója helyett is, amely mindeddig szó nélkül hagyta vezetőjének ezt a (félre)lépését.
 

folytatjuk

Községháza: eső után barikád 1.