Beszélgetés Guba Lajossal, a kulturális bizottság elnökével

Minden esztendőben a Magyar Kultúra Napján, ünnepélyes keretek között adjál át a Gödöllő Kultúrájáért Díjat, amellyel évente két személy, vagy egy személy és egy közösség tevékenységét ismeri el a képviselő-testület. A döntéshozók dolga nem könnyű, hiszen városunkban számtalan intézmény és civil szervezet fáradozik azon, hogy Gödöllő megőrizze kulturális vezető szerepét a térségben. Guba Lajossal, az önkormányzat kulturális bizottsága elnökével arról beszélgettünk, milyen feladatokat is jelent mindez azoknak, akik az értékek megőrzését és továbbadását tekintik feladatuknak.

- Gödöllő önkormányzata mindig is kiemelten kezelte a kultúra, a művelődés tárgykörébe tartozó feladatokat.- mondja Guba Lajos. Ezt az is bizonyítja, hogy a város költésvetésében évente több százmillió forint az összeg, ami erre a célra fordítódik. A legutóbbi testületi ülésen fogadtuk el Gödöllő közművelődési koncepcióját, amelyben minden intézmény és szervezet helyet kapott, ismerteti terveit. Ezt a koncepciót két olvasatban is tárgyalta a képviselő-testület, és sok lakossági észrevétel is megfogalmazódott vele kapcsolatban, amikor a Szolgálatban és az Interneten lehetőséget adtunk arra, hogy a gödöllőiek bekapcsolódjanak elkészítésébe. Ezeket az észrevételeket figyelembe vettük és beépítettük a koncepcióba.
- A Magyar Kultúra Napján minden esztendőben két személy, vagy egy személy és egy közösség részesül elismerésben. A díjazottak személyére bárki tehet javaslatot. Van kiből választani?
- Nem vagyunk könnyű helyzetben. Mondhatnám úgy is, hogy nagy szerencse, hogy más olyan városi díjak is vannak, amelyekkel elismerhetjük az e területen dolgozókat. Városunk már a XIX. század óta vezető szerepet tölt be a térség kulturális életében. A Kastély, a Művésztelep, valamint a máriabesnyői hitélet adták az alapokat, amelyeken kinevelkedett egy olyan polgári réteg, amelynek volt igénye a valós értéket képviselő kultúrára, s így az jó táptalajra lelt Gödöllőn. Ez az igény pedig továbbra is megvan a ma aktív generációkban. Nem véletlen, hogy sokszor nem csak a Gödöllő Kultúrájáért díjat, hanem a Gödöllő  Városáért, és a Gödöllő Gyermekeiért díjat is olyan személy kapja, akit ezen a területen végzett tevékenységéért részesítünk elismerésben.
- Nagyon sok szó esik a kultúra elsilányosodásáról, eligénytelenedéséről. Mi az Ön tapasztalata, fel lehet venni a versenyt mindazzal, ami napról-napra zúdul ránk a médiából?
- Ez nagyon nehéz, de meg lehet tenni, mint azt számos rendezvényünk is bizonyítja. A komolyzenei koncertek mindig telt házzal mennek, akár a kastélyban, akár a művelődési központban rendezik meg. De számomra is megdöbbentő volt például a Carmina Burana előadás, amikor a sportcsarnokot töltötte meg a zeneszerető gödöllői közönség. Szinfonikus zenekarunk koncertjeire alig lehet beférni. És mindez honnan indult? Én még emlékszem arra, amikor néhány zeneiskolai tanár összeállt, és kamaraegyüttest alakítottak! Azután egyre többen csatlakoztak hozzájuk…Vagy had említsem a Gödöllő Táncegyüttest. Amikor létrehoztuk, sokan megkérdőjelezték, hogy szükség van rá. Azután professzionális vezetők kerültek az élére és egy olyan sikercsapat született, amelyet országos viszonylatban is a legjobbak között jegyeznek, és több nemzetközi fesztiválon is képviselte hazánkat.
- Mennyire fogékonyak ma a fiatalok az igényes kultúra iránt?
- Az ifjúság nagyon nehéz helyzetben van. Megfelelő irányítás nélkül a média hatására könnyen elmennek a könnyű, szórakoztató művelődés irányába. Rendkívül fontos, hogy alternatívát tudjunk nekik nyújtani, és az is, hogy ebben partnerekre találjunk például a szülőkben, a pedagógus kollégákban és a kultúra egyéb területén működőkben, akik sokszor a szabadidejük terhére, ellenszolgáltatás nélkül szerveznek programokat, foglalkoznak a fiatalokkal. Ma már azonban az intézmények is egyre inkább különböző, a profiljuktól eltérő tevékenységre kényszerülnek. De mindent meg kell tennünk, hogy megadjuk a lehetőséget a fiataloknak a színvonalas, drogmentes szórakozásra. Ez benne van a december 15-én elfogadott közművelődési koncepcióban is, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy igenis van rá igény. A zeneiskola, a különböző művészeti csoportok mind-mind ennek bizonyítékai.