Kézikönyv, üzleti terv, megvalósíthatósági tanulmány

Városunk képviselő-testülete 2004. szeptemberében döntött arról, hogy az önkormányzat csatlakozik az Európai Unió által finanszírozott RECORA (megújuló energiaforrások hasznosítása vidéki térségekben) elnevezésű programhoz. A program célja a helyi közösségek együttműködésének erősítése a megújuló forrásokban rejlő energia hasznosításában. Az együttműködés az Európai Unió öt tagországa – Ausztria, Csehország, Görögország, Magyarország és Németország – nyolc szervezeti egységének összefogásával, a sikeres pályázatot követően kezdődött meg. A RECORA megvalósulását az Európai Fejlesztési Alap több mint egymillió euróval támogatja – ebből Gödöllő közel 150 ezer euróval részesedik. Városunk önkormányzata 50 ezer eurónak megfelelő önrésszel járul hozzá a sikerhez. A program kezdeményezője az ausztriai Tullnban sikeresen működő Regionális Hulladékgazdálkodási Egyesület volt; a gödöllőiek részéről az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézete szorgalmazta a csatlakozást. Városunk önkormányzata a feladatok koordinálásával a VÜSZI Kht.-t bízta meg. A program 2005 tavaszán kezdődött és 2007 végén zárul.
Január 12-én a RECORA programban részt vevő gödöllői és környékbeli szakemberek tanácskoztak a VÜSZI Kht. központjában. A találkozón részt vett Siegfried Schönbauer, a Tulln székhellyel működő Regionális Hulladékgazdálkodási Egyesület elnöke.
A megújuló energiaforrásokat hasznosító programban térségként Pest megye északkeleti és Nógrád megye nyugati területe vesz részt; az a százhat település –összesen mintegy 300 ezer ember lakhelye –, amelyek a hulladékgazdálkodási programban is partnerként működnek együtt.
A hazai adottságokat figyelembe véve a mező- és erdőgazdaság jelentős tényezővé válhat az energiatermelésben. A „zöld” energiaforrások nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható termeléshez, az úgynevezett zárt széndioxid ciklussal jellemezhető, biomassza eredetű hajtó- és fűtőanyagok minél szélesebb elterjedése révén.
A munka első fázisában megtörtént a részt vevő százhat település adottságainak részletes felmérése. Így számba vehetők azok a területek, amelyek alkalmasak energiaültetvények létesítésére, vagy a mezőgazdaságban képződő növényi és állati biomassza (például nyesedék, szalma, istállótrágya) mennyisége alapján kiszámítható, hogy gazdaságos lehet-e egy létesítendő biomassza-erőmű. A térségben kiemelt jelentőségű az erdőgazdálkodás; hiszen a fakitermelés és feldolgozás során keletkező hulladék és melléktermék megfelelően hasznosítva értékes energiaforrássá válhat.
A begyűjtött adatok kiértékelése során a szakemberek azt kívánják megállapítani, hogy az egyes településeken melyik alternatív energiaforrásra történő részleges vagy teljes átállásnak van létjogosultsága. Az értékelést követően stratégiai terv, majd megvalósíthatósági tanulmány készül a jogi, adminisztratív, pénzügyi és gazdasági feltételek figyelembe vételével. A program végére az öt különböző országba tartozó nyolc együttműködő szervezet egy általános műszaki kézikönyvet szerkeszt és modellértékű üzleti tervet és megvalósíthatósági tanulmányt dolgoz ki a megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítmények létrehozásához és üzemeltetéséhez.

Mindenkit egyenként meggyőzni…
A tanácskozáson részt vevő Siegfried Schönbauer az ausztriai Tulln Regionális Hulladékgazdálkodási Egyesületének elnökeként oroszlánrészt vállalt a RECORA program létrejöttében. A Duna menti kisvárosban tizenöt évvel ezelőtt kezdték meg azt a munkát, ami most nemzetközi együttműködésben teljesedik ki, így Schönbauer úr jelentős tapasztalatokat oszthat meg a többi résztvevővel.
– Tizenkét évvel ezelőtt Tullnban és környékén a kommunális hulladéknak 23 százalékát tudtuk hasznosítani: a papírt, az üveget és az ócskavasat. Jelenleg e hulladék 76 százaléka hasznosul valamilyen anyag kinyerésének formájában, a fennmaradó 24 százalék pedig energiaként hasznosul az égetőműben. Amit így kinyerünk a szemétből, abból fizethető a hulladékbegyűjtés emelkedő költsége: Tullnban tizenöt éve azonos a szemétdíj.
– Mi történik önöknél a háztartási zöldhulladékkal?
– Természetesen ez is elkülönül a szelektív gyűjtés során. A százezer lakos után keletkező biohulladékot három telepen komposztálják. Egy tonna biohulladék ilyen kezelése 50 euróba kerül – ha azonban a hulladéklerakóban deponálnánk, az 140 eurónyi költséget jelentene.
– Hogyan sikerült a lakosság meggyőzése?
– Törvényi szabályozások vannak – de ez természetesen nem elég. Gyakorlatilag mindenkit egyenként kellett meggyőzni, hogy mindez az ő érdekét szolgálja. Tartottunk fórumokat az embereknek – volt, amelyikre húszan jöttek el, de volt, amelyikre kétszázan. Csak én magam vagy hatszáz emberrel beszéltem személyesen.
– Említette a hulladék égetését. Mi okoz kisebb kárt: ha égetjük, vagy ha deponáljuk a szemetet?
– Nos, ezen még mindig vitatkoznak a szakemberek. A szemétégető mű költségeinek kétharmadát a szűrők teszik ki, az összes többi berendezésre egyharmad jut. Tehát minden visszafoghatót vissza is fogunk az égéstermékből – így egy közepes teljesítményű hulladékégető kibocsátása mindössze néhány dízelüzemű teherautóénak felel meg. Jelenleg egyébként még drágább az égetés, mint a deponálás – de hosszú távra kell gondolkodni. A hulladéklerakót mintegy százötven évig folyamatosan felügyelni kell és ott is képződnek gázok.
– Ausztriában hol tart ma a hulladék hasznosítása?
– Legyen nyugodt, nálunk is előfordul, hogy az ezzel foglalkozókat bolondnak nézik néha. Azt tudom mondani, hogy például Bécs környékén fele részben még hagyományosan, fele részben pedig már a korszerű módon kezelik a kommunális hulladékot. Vidéken egyébként lényegesen könnyebb a környezetkímélő eljárásokra szoktatni az embereket. Egy nagyvárosnak ugyanis megvan az a hátránya, hogy ott ilyen szempontból is arctalanná lehet válni, el lehet tűnni a tömegben…