Történelmi siker a Futsal Magyar kupában
Történelmi gödöllői siker született 2006. február 23-án Szentesen. A Gödöllői Futsal Klub teremlabdarúgó csapata 5-1-es félidei vezetés után 7-5-re győzte le a címvédő Colorspectrum Aramis csapatát, elhódítva ezzel a 2005-2006-os idényben a Futsal Magyar kupát. Történelmi a siker, hisz soha egyetlen gödöllői csapatnak nem sikerült első osztályú bajnokságot vagy kupát nyernie.
Az egyesület egy baráti társaság szerveződésében alakult meg 2002-ben, tudtuk meg Vitális Szabolcstól, a Gödöllői Futsal Klub egyik alapítójától, aki a klub szakmai igazgatója is egyben. Teljesen amatőrök voltunk, hiszen mi magunk alapítók is játszottunk, és nem volt még edzőnk sem. Az volt a célunk, hogy öt éven belül jussunk fel az első osztályba, és ott tartósan megragadjunk. Ez olyannyira sikerült, hogy lassan mindenki a Bikáktól retteg a honi futsal berkekben. A nagy áttörést a 2004-es év jelentette, amikor is Mátrai Zsolt személyében egy komoly támogató érkezett az egyesülethez, aki új alapokra helyezte a klubot. A kupasiker remélhetőleg mind a támogatók, mind a szülők és gyerekek felé kaput nyit a futsal klub irányába, mert a céluk az, hogy ha nem is teljesen, de a felnőtt csapatot gödöllői játékosok vezetik hasonló sikerekre pár éven belül.
Az első osztály listavezetője rövid, mindössze négy éves története eddigi legnagyobb sikerét ér-te el a kupasikerrel. A sorozat azzal kezdődött, hogy tavaly nyáron feljutott az NB 1-be a csapat, és sikerült Gödöllőre igazolni a magyar futsal jelenlegi elitjét. Tíz teremlabdarúgó válogatott kerettag szerepel a Bikáknál, ami már előre vetítette, hogy a 2005/2006-os, egy sikeres év lehet a Gödöllői Futsal Klub számára. Pecze Dániel, a klub elnöke elmondta: reméli, hogy ez egy sikeres korszak kezdete lesz, és a jövőben még több gödöllői látogat majd ki a csapat mérkőzéseire.
A kupasorozatot veretlenül végigdübörgő Bikák simán jutottak tovább ellenfeleikkel szemben és így tettek a döntőben is. A debreceni egyetem csapatát simán fektette két vállra a Gödöllő, majd a jóval erősebb, a nemzeti bajnokság első osztályában szereplő Első Beton Szged gárdája következett. A fiatal, szintén fél-profikból álló csongrádi csapat ellen szintén kettős győzelemmel jutottak az elődöntőbe Szente Tamásék, ahol, az utóbbi években sok címet begyűjtő rutinos Cső Montage volt az ellenfél. Pazar játékkal jutottak a döntőbe Kiss János tanítványai. Múlt csütörtökön pedig el-érkezett a Futsal Magyar Kupa döntője.
Szép számú szurkolósereg érkezett Gödöllőről Szentesre, a 2005-2006. évi fináléra.
Az egész mérkőzés alatt fölényben játszó gödöllői csapat megérdemelten hódította el a cím-védő Colorspectrum Aramistól a kupát. A meccs elején ugyan hamar hátrányba kerültek a Bikák, de a kezdeti sokkot öt góllal viszonozták Tóth Szabolcsék, így a félidőben 5-1-re vezet-tek Kiss János tanítványai. A második játék-részben egy kicsit visszakapcsoltak a sebességből a fiúk, de amikor megint szorosabb lehetett volna az eredmény, ismét elhúztak Szente Tamásék, és magabiztosan nyerték meg a párharcot. A Gödöllői Futsal Klub első kupagyőzelme megérdemelt, mindenben felülmúlták ellenfelüket. A kapuban Tóth Gyula ismét parádés védések sorozatát mutatta be, Tóth Szabolcs, ha lenne ilyen, a meccs legértékesebb játékosa lehetne. A második sort pedig Szente Tamás remekül fogta össze, és a tőbbiek is jó játékot produkáltak.
A főszereplőket, Kiss János edzőt, Tóth Szabolcsot, Szente Tamást és az egyetlen gödöllői játékost, Tóth Gyulát kérdeztük a siker után.
– Körülbelül másfél évvel ezelőtt - feleli Kiss János a csapat edzője – találkoztam először a gödöllői csapat vezetőjével, Vitális Szabolccsal, és akkor hallottam először a második vonalban szereplő Bikákról. Nagyon tetszett a klub el-képzelése, és tessék, most itt beszélgetünk a kupagyőzelemről.
– Ön már egyszer kiesett az idei magyar kupából, és mégis ott lóg a nyakában az arany...
– A bajnokságot még a Rubeola FC Csömör edzőjeként kezdtem, és akkor a Szeged ellenében maradtunk alul a kupaküzdelmek során. Télen megkeresett a Gödöllő, amire azonnal igent mondtam, mert ilyen tudású kerettel nem minden nap dolgozhat együtt egy edző. A kupa-győzelem pikantériája az, hogy éppen a Szeged ellen jutottunk be a négy közé, ezért a sors ha-mar megadta nekem a visszavágás lehetőségét. Persze a sikerekben meg kell említenem Tóth Kende erőnléti edző nevét, Kiss Istvánt, a gyúrónkat, és Pintér Róbertet, a technikai vezetőnket.
– Simán nyerte a Gödöllő a Magyar Kupát. A bajnokság is ilyennek ígérkezik?
– Kétszer megvertük a tavalyi bajnok és kupagyőztes Aramis csapatát a bajnokságban, és a kupadöntőt is simán nyertük ellenük. Ez talán elbizakodottá is tehetné a játékosaimat, de azt ne feledjük, hogy a labda kerek, és még van egy rájátszás (ahová az első négy csapat kerül be), ahol bármi megtörténhet. A célunk az, hogy a lehető legjobb pozícióban várjuk a véghajrát, és ott a legjobb állapotba kerüljünk mind fizikailag, mind taktikailag. Megmutassuk, hogy mi vagyunk a legjobb futsalcsapat, mert úgy gondolom, hogy ez a társaság, ahol jelenleg kilenc magyar teremválogatott játékos van, ha eljut a fináléig, nem tud kikapni háromszor (ennyi győzelemig tart a bajnoki döntő – a szerk). Jelen pillanatban minden adott a bajnoki aranyhoz, mert amíg a többi csapat heti egy, legjobb esetben kettő edzést tud tartani, addig mi minden nap edzhetünk, ami nagy előny.
– Szente Tamástól, a Bikák kapitányától és Tóth Szabolcstól, a válogatott csapatkapitá-nyától, aki három gólt lőtt a kupadöntőben, azt kérdeztük, hogy milyen tervekkel érkeztek Gödöllőre.
– Nagy reményekkel – kezdi a rangidős Szente Tamás –, hiszen velem együtt jó játékosok érkeztek 2004 nyarán a csapathoz. Minden adott volt ahhoz, hogy feljussunk az első osztályba, és itt jól szerepeljünk.
– Azért jöttem ide tavaly télen, hogy sikereket érjek el – folytatja Tóth Szabolcs, a döntő egyik hőse. Úgy gondolom, az előző évi bajnoki cím (első helyezettként jutott fel a csapat az NB 1-be a nyáron – a szerk.), és a mostani kupagyőzelem engem igazol. Remélem sikerül a jó formánkat a szezon végéig megtartanunk, és akkor szerintem az idén is bajnokok lehetünk.
– Mindketten nyertetek már kupát, sőt bajnoki címet is. Melyik csapat az erősebb, a mostani, vagy az előző?
– Szente Tamás: Nekem különös érzés volt a kupadöntő, hiszen az egykori társak ellen játszottam, és nagy elégtétel, hogy végül mi nyertük meg az Aramisszal szemben a kupát. A jelenlegi csapatom talán erősebb, amit az is jelez, hogy kilenc válogatott kerettag futsalozik itt.
– Tóth Szabolcs: Örülök neki, hogy három gólt tudtam szerezni a döntőben, és sikerre vezethettem a klubot. Azt kell, hogy mondjam, az előző egyesületem, a CsőMontage abban jobb volt, hogy alaposan ismertük egymást, és ezáltal egységesebbek voltunk. Itt, Gödöllőn folyamatosan alakul a keret, ezért még nincs annyira összeforrva a társaság, de a sok munka előbb utóbb biztosan látszódik majd. Most még nagy-mértékben, az egyéni képességek, amik az ellenfelek fölé emelnek minket, persze azért a megfelelő taktikai elemek nélkül ez semmit sem érne.
– A kupadöntő másik hősét, az egyetlen gödöllői játékost, a kapus Tóth Gyulát kérdeztük arról, hogy számított-e ekkora sikerre, ami-kor elkezdett futsalozni.
– Az utóbbi két év számomra maga volt a csoda. Először főiskolás válogatott lettem, majd meghívtak az U21-es nemzeti csapatba is, végül a 2005-ös évben magamra húzhattam a felnőtt válogatott mezét is. Bajnokságot nyertem a gödöllői csapattal és feljutottunk az első osztályba, most pedig Magyar Kupa győztesnek mondhatom magam. Sokat köszönhetek az elnökünknek, Pecze Dánielnek, aki annak idején megkeresett és lecsábított az egyesülethez, és persze a mostani társaimnak, akikre egytől egyig felnézek és csak tanulhatok tőlük. Örülök neki, hogy hozzá tudtam segíteni a várost ehhez a sikerhez, és remélem, egyre többen meg fog-ják szeretni Gödöllőn a futsal klubot és ezt a sportágat.