55 éves a Szent János utcai Óvoda

Jeles évfordulóra emlékeznek a hét végén a Szent János utcai Óvodába járók gyermekek és az ott dolgozók. Az intézmény az idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Ez alkalomból a Gombosné Suba Júlia vezette óvoda szombaton nem a gyermekektől lesz hangos, hanem többek között egykori óvónénik és dadusok emlékeznek majd az itt eltöltött esztendőkre.
 
- Az óvoda történetét 1951-től számítjuk, ugyanis ebben az esztendőben költözött át a Lumniczer útról előd intézményünk, amely – első vezetőnk, Kovács Jánosné, Guszti néni szerint – 1912-ben kezdte meg működését. Stáhl Ilona, képzett óvónőként vezette ezt az egykori óvodát, ahol egyetlen teremben 2,5 évestől 6 éves korig 60-80 gyermekről gondoskodtak. - avat be az óvodavezető asszony az óvoda történetébe. - 1951-ben Cserháti Károlyné vezette az óvodát, amikor átköltöztek a mai János utcai óvoda I. számú épületébe, Krauzer mérnök volt házába. Ekkor a vezetőnő három óvónővel dolgozott, s két gyermekcsoport járt ide. Az első bővítésre 1969-ben került sor, amikor az úgynevezett Soltész-ház is hozzánk került, s három újabb csoport kezdte meg működését. A végleges jelenlegi forma 1979-ben alakult ki. Több szempontból is jelentős szerep jutott intézményünknek Gödöllő történetében, hiszen amellett, hogy az előzményeket ismerve bátran mondhatjuk, hogy a város legöregebb óvodája, nem csak sok kisgyermek nevelődött falaink között, hanem sok óvónéni is, ugyanis 17 éven át itt ismerkedhettek meg az óvónői munkával a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanulói.
- Ön mikor kapcsolódott be az itt folyó munkába?
Először 1974-ben, amikor Gödöllőre kerültem. Miskolcról költöztem ide, és 10 évig dolgoztam itt óvónőként, majd Zsámbékon a gyakorló Óvodát vezettem. 1994-ben nyertem el a Szent János utcai Óvoda vezetői pályázatát.
- Ezekben az évtizedekben jelentősen megváltozott az óvodai munka. Mennyiben más a pedagógusok feladata ma?
- Mivel fokozatosan alakult át az a feladat amit végzünk, ezért a mi számunkra nem is annyira szembeötlő, mint azok számára, akik ma már szülőként hozzák ide a gyermeküket, és már nem azzal találkoznak, amit emlékeikben őriznek. Amikor én a pályát kezdtem, még azt mondták, az óvoda feladata, hogy előkészítse a gyermekeket az iskolára. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megjelentek a különböző nevelési módszerek. Ma már a nevelésre helyezzük a hangsúlyt. Ma  egy lassabb, nyújtottabb folyamatban fejlődnek/fejlesztjük a gyerekeket, ami alkalmassá teszi őket az iskolai életre. Milyen módszerrel dolgoznak?
- A mi programunk az „Óvodai nevelés játékkal és mesével”. A célunk, hogy ezek segítségével fejlesszünk, megadjuk a lehetőséget a választásra. Olyan felnőttekké váljanak, akik tudnak élni a lehetőségekkel. Nálunk nem foglalkozások, hanem foglalkoztatás van. A csoporton belül megnőtt az egyén szerepe. Ez a módszer gondosabb alapozásra ad lehetőséget. E mellett rendkívül fontosnak tartjuk az elegendő és megfelelő mozgást, amely elengedhetetlen az egészséges fejlődés szempontjából. A születésnapi rendezvény pénteki napja is a játékos mozgásról, és kézművességről szól. Délután a Kolompos együttes közös zenés, táncos rendezvénye szórakoztatja a gyerekeket, szülőket. Az örömtűz meggyújtása követi majd, amelyre hagyományosan az alapítványi napunkon szokott sor kerülni, az idén azonban ezt a rendezvényt zárjuk vele.
- Nem csak a gyerekekkel emlékeznek meg a jeles évfordulóról …
A szombati nap egyfajta családi nap lesz nálunk. Meghívtunk egykori dolgozókat, hogy közösen elevenítsük fel az elmúlt évtizedeket. Csodálatos lesz olyan kollégákkal találkozni, akikkel 20 éve nem láttuk egymást...
- Rá sem ismernek majd az óvodára...
- Azt azért nem mondanám, de tény, hogy sok minden megváltozott az elmúlt években. Nem csak belül, kívül is modern, gyönyörű játékok teszik kellemessé a gyerekek mindennapjait. Csodálatos, hogy meg volt rá a lehetőségünk. Ebben nagy szerepe van a költségvetésnek, a kollégáknak, az óvoda alapítványának, és jó néhány szülő keze munkájának.
- És mi a helyzet a régen ide járt gyerekekkel?
- Közülük sok ma már a saját gyermekét hozza ide. Ez jó érzés! A napokban is egy olyan édesapa íratta be a fiát, aki itt gyermekeskedett, és örömmel nézegettük együtt a róla készült fotót Csodálatos, hogy meg volt rá a lehetőségünk.