Az elmúlt pénteken vette át megbízólevelét a választókörzet most megválasztott országgyűlési képviselője, Fogarasiné Deák Valéra.

Ez alkalomból dr. Gémesi György személyesen gratulált a képviselőasszonynak, és sok sikert kívánt munkájához. A polgármester a köszöntést követően azt mondta: „Nem fogom kímélni a város dolgait illetően“.
Lapunk az elmúlt hetekben több alkalommal is szerette volna megszólaltatni Fogarasiné Deák Valériát, ő azonban a megkeresésekkor, sajnos, egyszer sem tudott időt szakítani, hogy lapunknak nyilatkozzon. Ezért úgy gondoltuk, remek lehetőség, hogy a Heti Világgazdaság múlt heti számában megjelent interjúval mutassuk be, hogy a következő ciklusban ki képviseli választókörzetünket az országgyűlésben:

– 4500 szavazatos hátrányt fordított meg az országos ismertségű Gémesi Györggyel szemben. Mit csinált jól? Vagy Gémesi úr rosszul?
– Szerencsém is volt, mert ellenfelem rosszul ítélte meg az első forduló eredményét. Neki közös jelöltként már az első menetben győznie kellett volna, de másfél százalék hiányzott ehhez. A második fordulós sikerembe pedig nyilván belejátszott az is, hogy szembefordulva a pártjával, a Fidesznek kampányolt, ezért aztán saját szavazói közül is többeket elveszített. Nem maradt más, mint kihasználni az adódó lehetőséget.
– Ezután igazán megérdemelné, hogy akár még Gyurcsány Ferenc is tiszteletét tegye, ha lesz egy kis helyi ünneplés. Vagy már meg is volt?
– A választás napján már volt egy kisebb, de most szombaton nagyobb is lesz, legalább háromszáz meghívót postázunk. Valakit megpróbálok elhívni a vezető politikusaink közül.
– Együtt izgulunk önnel. De büszke lehet az egykori káderes is, aki annak idején megkísértette a politikával. Gondolkodott már, hogy mi volt, amit már akkor felfedezett önben?
– Ebben annak is szerepe volt, hogy én már a gimnáziumban párttag lettem, és az egyetemen hamar tagja az egyetemi párt végrehajtó bizottságának, amit akkor szinte felfogni sem tudtam. A városi politikai életben is felfigyeltek rám. Nézetem szerint főleg azért, mert abban a közegben én voltam egy személyben a Fiatal és a Nő. Volt bennem persze indíttatás is, de ha nincs ez a szempontrendszer, aligha kaptam volna lehetőséget.
– Ha ilyen szinten realista, nyilván azt is látja, hogy manapság aligha számít jó ajánlólevélnek a Pest megyei pártbizottsági múlt. Különösen, hogy ezt a szervezetet egy mozgalmi legenda, „a Cservenkáné“ fémjelezte, aki a hiedelmek szerint Kádár János kevés bizalmasa közé tartozott...
– Mire odakerültem, Cservenkáné már elment nyugdíjba, csak az ideológiai titkár, Barinkayné maradt ott, akit vele egy párban emlegettek. Megjegyzem, Cservenkánét nagyra tartottam. Ő igenis volt valaki. Tekintély Gödöllőn, de egész Pest megyében is. Sok pénzt hozott Gödöllőnek és a körzetnek.
– És ennek elköltésében mi volt a reszortja?
– Nagyon sokféle. Először szervezési feladatok, majd amikor átkerültem a propaganda és művelődési osztályra, a közművelődés és az egészségügy tartozott hozzám.
– Mindjárt értett is hozzájuk...
– Nem tagadom, elsőre volt bennem „lendület“, de ez csak rövid ideig tartott. Utána pontosan bemértem, hogy kellő alázattal illik viselkedni. Magyarán: a szakemberekre kell odafigyelni, és keveset beavatkozni. Nem volt könnyű, mert már működött az a művelődési ház, amelynek kiváló csapatában számos későbbi rendszerváltó ellenzéki is dolgozott.
– Nem láttuk a reformisták első sorában, igaz, a nagy változások idején az elsők között igazolt át az utódpártba. Mire gondolt? Hogy végre kifuthatja magát?
– A párt Pest megyei irodavezetője lettem. Akkor még nem voltak komolyabb politikai ambícióim. Ez volt a munkahelyem. Én lépésről lépésre haladó, grádicsos ember vagyok.
– Kevesen tudják, de lépésről lépésre haladva több mint egy évtizede a pártközpont munkatársaként is dolgozik. Mit tett ilyen láthatatlanul?
– Elnökségi referens voltam 2002-ig a mindenkori pártelnök, illetve ügyvezető alelnök mellett. Én szerveztem az elnökség munkáját, én állítottam össze a munkaterveket, dolgoztam az előterjesztésekkel, részese voltam a vitáknak, dolgoztam a kongresszusok előkészítésében. Végigültem minden pártelnökségi ülést... Nagyon szép évek voltak.
– Nyilván ez volt politikai életének egyik csúcspontja. Mit szólt Gyurcsány Ferenc felbukkanásakor? Önt is egyből lenyűgözte?
– Én nem a nyilvánosság előtti szerepléseiből ismertem meg, hanem abból, amit közvetlen közelről láttam. Nem tagadom, személyisége, lendülete, agilitása, újítási képessége engem is magával ragadott.
– Milyen értelemben? Hiszen négy éve parlamenti képviselő is, és Gyurcsány úr másfél évében sem igazán vétette észre magát országházi szerepléseivel...
– Ez abból a szakterületből is adódik, amivel foglalkoztam. Mert a társadalmi szervezetek bizottságához, amelyet elnököltem, a ciklus alatt mindössze két törvény tartozott. Ezzel együtt, igazuk van, lehettem volna aktívabb a plenáris üléseken. Saját frakcióm vitáiban és a háttérmunkában ugyanakkor jóval inkább részt vettem.
– Jól sejtjük: szép, szép ez a diadal, de titokban a legszívesebben visszatérne a pártcentrum megszokott melegébe?
– Az egyéni képviselői megbízatás egy politikus számára a legnagyobb megtiszteltetés, és hatalmas kihívás. De kétségtelen, nagyon szerettem azt a munkát. És nem csak a fontos személyek miatt. Azért volt élmény, mert ott széleskörűen lehettem tájékozott. Szinte mindenben.