Egy csóktól, a Lesz maga juszt is az enyémig.

A népszerű mű - melyet szerzőkként Halász Imre, Békeffi István, Eisemann Mihály jegyeznek –cselekményének középpontjában roppant kényes téma áll, nevezetesen: házasság-e az, ahol éjszakáról éjszakára „egy csók és más semmi” történik?
A fiatalasszony, Annie – Mikó Márta játssza – úgy találja, hogy nem. Megelégeli, hogy nála harminc évvel idősebb férje, minden este könnyű csókot lehelve az arcára elbúcsúzik tőle, és átvonul a másik szobába aludni. Elhatározza, hogy beadja a válókeresetet. Dr. Sáfrány ügyvédhez - Fejes József –  fordul, akinek irodájában és környékén bezzeg csak úgy zajlik az élet. A szobalány – Szikra Csilla – gyermeknek adott életet, ám azt nem hajlandó elárulni, ki a gyerek apja. Ki más lenne, mint az ügyvéd fia – Kőhler Ákos - , azonban ő fél magát felfedni. Inkább azt javasolja, a telefonkönyvből keressenek ki valakit, akit a harcra kész ügyvéd majd beperelhet a tartásdíjért. Ki is választják dr. Schön Tóni vegyészmérnököt – akiről aztán később kiderül, hogy nő. (Alakítója dr. Katonáné Kármán Katalin.)
Remek figurák fordulnak meg még az ügyvédnél. Robicsekné – Szanyi Kati - , majd a hűtlenségét már sokadszor megbocsátani kénytelen férje, Robicsek is. (Füle Sándor.) A részeges, verekedős szobafestő, Vrabec. (Hernádi Zsolt.) Mi sem bizonyítja jobban, hogy az ügyvéd nagyformátumú személyiség, mint hogy egyként szerelmes pillantásokat vet rá a titkárnője – Molnár Katalin - , majd a bírónő – Rúzsa Mária – is.
De még egy szót sem szóltunk a legfőbb bonyodalom okozójáról, Sándorról. (Nagy Zoltán.) Neki meglátnia és megszeretnie Annie-t egy pillanat műve, s elcsábítania sem tart túl soká. A válóperes tárgyalás napjára a válás megalapozottságának legfőbb bizonyítéka, a fiatalasszony valójában még leány mivoltának több orvos által is tanúsított ténye semmissé válik. A házastársi kötelességének elmulasztása miatt elmarasztalni kívánt férj ügyvédje pedig, mint megtudhatjuk, éppen Sándor. Vajon az ügyfele érdekében tett mindent? Azért szüntette meg a válóokot, hogy a perből ők kerüljenek ki győztesen?
A darab végére, mint egy operettnél illik, minden elsimul, és minden világos lesz, és minden jóra fordul. Rozi és Péter – Szikra Csilla és Kőhler Ákos – remek, profi táncát a közönség vastapsa kísérte végig, azonban az énekszámokat ez esetben nem a szereplők adták elő.
Hanem a rendező. Mészáros Beáta mintegy bárénekesnőként lépett időről időre a színpadra, s elénekelte az operett dalait, meg még néhány más, a korra jellemző slágert is. (A zenét Rehorovszky Gábor szerkesztette.) Természetesen felcsendült az Egy csók és más semmi, a Hallod-e Rozika te, gyerünk a moziba be. Fel a Szerelemhez nem kell szépség, az Egy kis édes félhomályban, a Hamvadó cigarettavég – s a közönség énekszámról énekszámra mind jobban elbűvölődhetett a nagyszerű színpadi teljesítménytől. A csúcs talán a Lesz maga juszt is enyém volt. Hogy ezt a bohókásnak tekintett dalt tragikusan, valóban megrendítő módon adja elő, bizonyára még hivatásos színésznőnek, énekesnőnek sem jutott az eszébe eddig.
A rendezői ötletek közül pedig a leghatásosabb talán az volt, mikor a bírónő csendre intő kalapácsát ahelyett, hogy továbbra is csak az asztalt verné vele, diótörésre kezdi használni.
Akik most nem látták volna az előadást, még pótolhatják mulasztásukat, hamarosan megint műsorra kerül a művelődési központban.