Az ellentmondások embere

 Az evangélikus lelkész 1989-ben - az MDF, a Fidesz és az SZDSZ jelöltjeként - egyike volt a még a pártállamban parlamenti képviselőnek választott ellenzéki politikusoknak. Ugyanebben az évben Végvári József, a III/III-as csoportfőnökség századosa rajta keresztül robbantotta ki az állambiztonsági szolgálatok Duna-gate néven ismert iratmegsemmisítési ügyét. Nem sokra rá, 1990-ben Roszík összetűzésbe került egyháza vezetésével, miután megtagadta az engedelmességet Harmati Béla püspöknek, és a szerinte az elmúlt rendszerben kompromittálódott vezető lemondását követelte. Elöljárói először megvonták tőle a lelkészi működés jogát, majd büntetését megintésre enyhítették.

Az Antall-kormány második évében síkraszállt amellett, hogy az ügynöktörvény terjedjen ki az egyházakra, s ennek alátámasztására az evangélikusok akkori világi vezetője, Frenkl Róbert III/III-as előéletét emlegette. A sors fintora, hogy őt ugyancsak megtalálták az ügynökvádak, melyek megfogalmazása után hosszas magyarázkodásra kényszerült. Amint 1993 novemberében a Magyar Narancsnak nyilatkozta, 1986 és 1990 között rendszeresen, konspiratív körülmények között felkereste őt a Belügyminisztérium munkatársa, aki egyháza belügyeiről faggatta, és "az első alkalommal aláíratott velem egy papírt, hogy a látogatásáról senkinek nem fogok beszélni". Amint azonban Roszík leszögezte, nem működött együtt a hatósággal, és nem adott senkiről információt.