Pünkösd kétnapos ünnepéhez érkezünk el a hétvégén.

A szó, a pünkösd, egészen egyszerűen azt jelenti: ötven. Ötvenedik. A görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból lett a magyar nyelvben valamilyen úton-módon pünkösd.
Húsvét után ötven nappal vagyunk. Jézus feltámadását követőn még negyven napig itt tartózkodott a földön. Meg-megjelent tanítványai körében, bizonyosságot szerzett nekik arról, hogy ugyanolyan élő, eleven ember, mint bárki más.
Negyven napnál azonban nem maradhatott tovább. A Názáreti Jézus, az Isten igéje, az Atyának fia, a Szentháromság egyik személye visszatért oda, ahol már az idők kezdete előtt létezett, a mennybe.
Eltelt tíz nap. S akik addig Jézust, az embert, a megérinthetőt, a megtapasztalhatót követték, elárvultak voltak.
Jeruzsálemben „fölmentek az emeleti terembe”. Pünkösdöt, az eredetileg a zsidó vallás szerinti ünnepet, az aratás, az ősanya, a kalászszedő Rút, az első gyümölcsök, a tízparancsolat adományozásának az ünnepét együtt várták, és együtt ülték meg.
S ez a pünkösd most nem olyképpen folyt le, mint korábban száz meg száz pünkösd. Ezzel a pünkösddel egészen új korszak kezdődött az emberiség történetében.
A tanítványok, az apostolok elnyerték a prédikálás, a keresztény hit hirdetésének a képességét. Különféle nyelveken kezdtek beszélni, annyira, hogy mindenki, lett légyen bármilyen anyanyelvű is, megértette őket. Meg, mivel a Szentlélek töltötte el valamennyiüket, a Szentlélek szólt belőlük.
Hirtelen tisztába jöttek mindazoknak a különös dolgoknak, melyeket Jézus társaságában tapasztaltak, az összefüggéseivel. Teljes fényében ragyogott fel az elméjükben mindannak, amit Jézus mondott, az értelme. Abban is biztosak lettek, hogy tudásukat nem tarthatják magukban. Hogy el kell hinteniük az egész földön.
Egyszerre erőt éreztek ehhez és bátorságot. Nem szorongtak már, és nem rettegtek, és nem riadtak vissza attól, hogy ki kell állniuk a piacterekre, és beszélniük a sokasághoz. Hogy hosszú utakat kell megtenniük, gyalogosan, vagy akár hajóra szállva, a háborgó tengerekkel dacolva. Képessé váltak rá, hogy akiket még így sem érnek el, azoknak levelet írjanak, levélben adják tudtul számukra az örömhírt, kifejtve világosan és érthetően mibenlétét.
Nem bánták, hogy vértanúhalált kell mindezért halniuk. S azok sem féltek a haláltól, akik csatlakoztak hozzájuk, a helyükre léptek. Minél többeket öltek meg közülük, annál többen lettek. Mindeneknek ellenében az anyaszentegyház keblére vágytak.
Pünkösdkor megszületett az élő egyház.