Engedjék meg, hogy egy rövid anekdotát osszak meg Önökkel. Akaratlanul is fültanúja voltam egy beszélgetésnek a tegnapi napon, miközben hazafelé utaztam egy személyvonat utasaként.

    Két középkorú úr éppen a napi sajtóban olvasott híreket elemezte, amelyek között a mai nemzeti ünnepünk is szóba került. Azonban egy kicsit más megvilágításban.

- Te! Nem figyelted, október 23- a vasárnapra esik!
- Néztem b… meg! A púpom tele van az összes ünneppel idén. Január 1- szombatra esett, május 1- vasárnapra, augusztus 20- szombatra, most október 23- vasárnapra, de még Karácsony Szenteste is szombaton lesz!!!
- Háát! A fene megeheti az összes 2005- ös ünnepet. Robotol egész évben a paraszt, és még ilyenkor sem tud pihenni.
- Nem baj haver, jövőre nagyobb szerencsénk lesz, majd nézz utána!

    Felvetődik az iménti beszélgetés hallatán a kérdés, hogy miért  kell pirosbetűs ünnepeinket ilyen vulgáris megközelítésben szóba hozni. Természetesen a mindennapi betevőért folytatott küzdelembe az átlagpolgár belefásul, a monotónia, a mókuskerék mindennapos taposása sokszor csalódottságot és céltalanságot szül bennünk.
    Ünnepeinket azonban ne bántsuk, mert nevezetes dátumok kötődnek mindegyikhez. Inkább attól függően, hogy melyik az éppen aktuális- koccintsunk, emlékezzünk egy szál virággal, vagy néma főhajtással, esetleg gyújtsuk meg a szeretet jelképes lángját.
    Örüljünk a mának, örüljünk egymásnak-, és ha identitás- tudatunk helyére billen, örüljünk, hogy büszke magyar állampolgárként ünnepelhetünk- legyen szombat… vasárnap… vagy hétfő…