Adózás, helyi adók
Állatbarát
Állatorvosok
Állattartás
Balaton
Belföld
Bemutatjuk
Beruházás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Életmód
Érdekességek
Események
EU információk
Felhívás
Felmérések
Fiatalok
Foglalkozás egészségügy
Foglalkoztatás
Gasztronómia
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Hazai sport
Helyi önkormányzat
Honvédség
Humán
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Ingatlan
Innen-onnan
Interjú
Internet / multimédia
Intézményfenntartás
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Karácsonyi ünnepségek
Katasztrófavédelem
KDNP
Képviselők hírei
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistelepülések
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közgyűlés
Közlekedés
Közlekedési információk
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Magyar foci
Moziműsor
MSZP
Műsorok
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Olimpia
Önkormányzati választás
Pályázatok
Pedagógia
Piackutatás
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sajtó
Sakk
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szerencsejáték
Szociálpolitika
Társadalom
T-Kisebbségek
Történelem
Tudomány
Tudományos hírek
Tudósítás
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
|
Mani- puláció 3.- ValóságSÓ- cukorral
Tiger. Pongó. Renato. Ágica. Anett. Pandora. Hat név- három fiú és három lány. Egy közös szál köti össze őket. Mindnyájan a hazai valóságshow- kban szerepeltek, több- kevesebb sikerrel.
A középkorúak talán még emlékeznek a Music Television 1992- ben útjára indított műsorára, amely a Való Világ címet viselte. Itt hét fiatalt "zártak" össze közel fél évre-, mindennapjaiknak lehettünk szemtanúi a képernyőn keresztül. A valóságshow (vagy reality show) is fantasztikusan megkreált üzleti vállalkozás. Egyfajta műsor- mix és meseszerű elemek elbűvölő, vagy inkább elkábító ötvözete. Fellelhető benne a dokumentum- jelleg, a show, a vetélkedő és a sorozat minden bevált alkotóeleme, ugyanakkor a történet közben a gyengék (nézők számára unszimpatikusabb játékosok) kihullanak, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát. Sok pénzt, házat, autót. Sőt, ha a szerencse rámosolyog, még álmai hercegét, vagy hercegnőjét is megtalálhatja. A műsorstruktúra professzionizmusa itt is szembetűnő. Több ezer jelentkezőből választják ki azt a néhányat, akik általában az átlagember kategóriába tartoznak (exrendőr, presszóslány, vállalkozó, stb...), vagyis a nép egyszerű fiai és lányai. Olyan emberek akik a nézőkből első látásra még nem váltanak ki ellenszenvet, hiszen "közülünk való" mindegyikőjük. A média pszichés hadviselése itt kezdetét veszi a valóságshow kusza világában is. A folytatás már drasztikusabb. A szereplőkkel egy előzetes szerződést kötnek, amelynek lényege a játékos kiszolgáltatottsága. Sok esetben emberi méltóságukban is meg vannak alázva, különböző kameraállásokból figyelhetjük életüket televízión vagy interneten keresztül. Ez utóbbi biztosítja számunkra a valóság illuzióját. Hús- vérbábukká válnak. Igazából az eddig leírtakban a média etikátlan oldalának szenvedő alanyai a magukat önkéntesen a pénz, siker és csillogás dicsfényét óhajtó jelentkezők voltak. Azonban minket, nézőket is bevontak és bevonnak a játékba. Miközben a napok múlásával eldöntjük, ki a számunkra legkedveltebb szereplő, már részesei lettünk egy hónapokig tartó manipulációs- láncnak. Ahhoz, hogy kedvencünket a jövő héten is lássuk, hogy részt vehessen a további küzdelmekben- igen!-, szavaznunk kell, a már jól bevált emelt- díjas sms- sel. Sok sms- több esély a bennmaradásra! Az előbb még kedvencünket sajnáltuk, amiért jogait sárba tapossák, most már saját magunkon is mosolyoghatunk- mi is áldozatai lettünk a fentebb említett pszichés hadviselésnek. Elhisszük, hogy a mi szavazatunk juttatja tovább, menti meg kiszemelt emberünket. A képernyőn látható százalékokkal manipulálnak bennünk, hogy megfordítható az állás. Pedig rég eldöntött tény, hogy ebből a küzdelemből nem X, hanem Y fog kikerülni győztesen. A "részese vagyok a való világnak", a "fontossá váltam"- szindrómában szenvedünk. A mi pénzünk fogy, a másik oldalon viszont sok- sok milliós a haszon. Nem látjuk a hitelesített szavazatokat, mindössze a körülötte megkoreografált és jól kivitelezett "cirkuszt". Az igazán elkeserítő a végső felismerés: csak egy dolog, hogy anyagilag itt is megrövidítenek bennünk, a sajnálatosabb tény az, hogy az emberi magánszféránkat dobjuk oda önkéntesen koncként a média- csatornáknak. Ketrecbe vonult emberekből álló, állatkert- szagú műsorokon csámcsogunk, ahol a "kis nyuszit" összeengedik a "hatalmas vaddisznóval"... és dönt (látszatra!) az állatok királya- az oroszlán (a néző). De jő a vadász (a tv- csatornák) és övé a végső győzelem, övé a trófea!!! Búcsúzásul, kicsit ugyan átértelmezve, de Ady: Ember az embertelenségben című versének soraival zárom jegyzetem: "Óh, minden gyászok, be értelek,
|