Azon kedves olvasóknak- akik rendszeres böngészik írásaim- talán feltűnt, hogy több mint egy hete egyetlen cikket sem tettem fel a honlapra. Nem lettem hűtlen Önökhöz, mindössze ennyi időbe telik, amíg a felmerülő hibát elhárítja az internet kapcsolatot szolgáltató illetékes cég.

Íme a történet.

Manapság, amikor világunkra egyre inkább „rásüthető” a technokrata jelző, már szinte minden lebonyolítható pillanatokon- na, jó!- perceken belül. Különösen abban az esetben, ha rendelkezünk az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő… sőt, már- már nélkülözhetetlen szélessávú internet hozzáféréssel.
Hmmm… de létezik egy köztes megoldás is, amikor is a kapcsolat a VOLT- NINCS szindróma állapotába kerül.
Ez történt velem is, kérem tanulságképpen olvassák el az alábbi true storyt- azaz igaz történetet.

Július 30- án reggel a család tagjai szokás szerint megtekintették bejövő e- mail- jaikat, majd szabaddá tették a számítógépet- mondván:
- Apunak úgyis kell nemsokára, mert írni fogja a cikkeket!
Így is történt. Be szerettem volna lépni a lap szerkesztő- oldalára, ám szomorúan konstatáltam a tényt- már nem első alkalommal- megszűnt az internet kapcsolatom.
Tudni kell, hogy egy helyi cég által biztosított ún. Wireless LAN- rádiófrekvenciás hullámok segítségével megvalósított helyi hálózat-összeköttetés szolgáltatja számomra a világhálóra történő feljutást.
Vasárnap lévén, meg kellett, hogy várjam a hétfőt. A hét első munkanapján szóltam az illetékesnek, mi is a problémám. Délután egyikük kijött a helyszínre, a másik dolgozó a központból intézkedett.
Több hibaforrás átvizsgálása után sem követte siker meddő próbálkozásaikat, így abban maradtunk, hogy másnap folytatása következik.
Mondanom sem kell, hogy másnap sem, harmadnap sem érkeztek ki elhárítani a hibát. Felhívtam az ügyvezető igazgatót, aki ígéretet tett rá, hogy azonnal intézkedik, sőt a következő napon személyesen is kijön a helyszínre.
Sajnos, minden szó megragadt az „Ígéret földjén”. Tehették és tehetik, hiszen két éves hűség- nyilatkozatot írtam alá, ha felbontom, a hátralévő összeget vissza kell fizetnem. Ebben a patt- helyzetben nem tehettem mást- bár adrenalinom az égbe szökött, de vártam.
Természetesen kifogások voltak szép számmal, amit inkább nem is részletezek.
Az utolsó ígéret pénteken az volt, hogy hétfőn (aug. 7- én) jön vissza szabadságról a szakavatott dolgozó, majd ő…

S eljött a mai nap, a várva- várt hétfő. Ezúttal tartották a szavukat, a délelőtti órákban meg is érkeztek. Ismét átvizsgáltak mindent, végül egy ún. RESET- eléssel, újraindítással megoldódott a több mint egy hétig húzódó probléma.

Az egész történetben az a legelszomorítóbb, hogy ilyen dolog a XXI. században megtörténhet. Napokon át hitegethetik a kiszolgáltatott megrendelőt. Teszik mindezt egy olyan világban, amikor kedvezőbbnél- kedvezőbb paraméterekkel és árakkal bombázzák a lakosságot a különböző internet- szolgáltató cégek, amikor soha nem látott konkurencia- harc folyik  a technika szövevényes piacán.
Így nem megtartják, hanem inkább elijesztik és bizalmukban megrendítik a lakosságot.
Nem örülök a történteknek, hiszen újságíró lévén kötelezettségeim vannak intézmények, olvasók és nem utolsósorban a saját lelkiismeretem irányába is.
Magyarázkodnom kellett, pedig nem én voltam a vétkes.
Arról nem is szólva, hogy számtalan cikk elveszítette hírértékét, ugyanis a Helyi Lapok órára, de legalábbis napra pontos, friss hírekkel várja a kedves olvasóit!

A történetnek itt a vége, bizakodóan tekintek a jövőbe, hogy hasonló eset nem fog  megtörténni sem velem, sem Önökkel...