Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét.

Rájuk emlékeztek ma- a Nemzeti Gyásznapon-  szerte az országban- így városunkban is, a Régi Temetőnél található Katonai Emlékparkban.

A Himnusz hangjai után Horváth Gábor, a Tapolcai Honvéd Kultúrális Egyesület elnöke emlékező beszédében kitért arra, hogy 1849. október 6- ika az akkori forradalom és szabadságharc történetének egyik legtragikusabb, azonban üzenetében a legfelemelőbb napja volt. Hangsúlyozta:

- Nem meghalni, hanem élni akartak az ügyért, de élni is csak itthon. S készek voltak meghalni is érte, ha a sors így határozna. Nevüket nem lehet elégszer elismételni: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. 

Volt közöttük német és magyar gróf, szerb és horvát határőrtiszt, hazai, örmény és német polgárcsaládok sarja, magyar középnemes és osztrák lovag. Egyek voltak a halálig való hűségben. Az uralkodó parancsára tettek esküt a magyar alkotmányra, s ezt az alkotmányt az esküt megszegő uralkodóval szemben készek voltak védelmezni.

Horváth Gábor emlékező gondolataiban szólt még a bosszúhadjárat ismert és ismeretlen további áldozatairól és  a szabadságharc elpusztíthatatlan eszméiről.

Ezután a Batsányi János Általános Iskola diákjai egy szívbemarkoló irodalmi- zenés műsorral adóztak az aradi tizenhárom vértanú emlékének, majd a település Önkormányzatának, politikai és civil szervezeteinek képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit.

A megemlékező rendezvény a Szózat hangjaival ért véget.