Adózás, helyi adók
Állatbarát
Állatorvosok
Állattartás
Balaton
Belföld
Bemutatjuk
Beruházás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Életmód
Érdekességek
Események
EU információk
Felhívás
Felmérések
Fiatalok
Foglalkozás egészségügy
Foglalkoztatás
Gasztronómia
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Hazai sport
Helyi önkormányzat
Honvédség
Humán
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Ingatlan
Innen-onnan
Interjú
Internet / multimédia
Intézményfenntartás
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Karácsonyi ünnepségek
Katasztrófavédelem
KDNP
Képviselők hírei
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistelepülések
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közgyűlés
Közlekedés
Közlekedési információk
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Magyar foci
Moziműsor
MSZP
Műsorok
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Olimpia
Önkormányzati választás
Pályázatok
Pedagógia
Piackutatás
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sajtó
Sakk
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szerencsejáték
Szociálpolitika
Társadalom
T-Kisebbségek
Történelem
Tudomány
Tudományos hírek
Tudósítás
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
|
Tévedések vígjátéka- avagy hülye, aki mondja
Voltak már Önök is úgy- valakiről állítottak valamit, és utólag kiderült, hogy valójában nem is fedi a valóságot? Bizonyára igen!
Unalmas hétköznap reggel. 5 óra 35 perc. Álmosan ülök a Tapolca- Celldömölk között közlekedő személyvonaton, vagy ahogyan elhíresült a köztudatban, a „Piroskán”. Öt perc van a vonat indulásáig. Már- már elkönyvelem, hogy egyedül utazom, mikor is nyílik az ajtó. Nem nézek hátra, kényelmesen elhelyezkedtem, lusta vagyok bármilyen fölösleges mozdulat megtételére is. Ezúttal a kíváncsiság elvesztette a csatát. Különben is, legyen bárki az illető, a bőség zavarával kell megküzdeni neki, ami az ülőhelyeket illeti. Álmos, mégis tágra nyitott szemekkel várom, hogy látószögembe érkezzen a cipők gazdája. Nem kell sokáig várnom… íme, máris látható Ő, a maga valójában. Az illemhelyre igyekszik, kezében az a bizonyos kistáska, melyben feltehetőleg „szépítészeti segédanyagok” találhatók. Csak a szőke szépség és én, vagyis ketten alkotjuk jelen pillanatban az utazóközönséget. A leány velem nem beszél, tehát ebből következik, hogy önmagát szórakoztatja. |