A gyertya: Krisztus- szimbólum. Anyaga /viasz/ a Fiú emberi természetére utal, fényessége a lángnak istenségére, de lehet nemes cselekedetekben tündöklő hit- jelkép, Szent Pál- i figyelmeztetés: a hit cselekedetek nélkül halott. /Tóth Sándor/
… és van, aki elmondhatja: az ország megannyi templomában és otthonában jelen van- ha csak szimbolikusan is- amikor egy- egy gyertya lángja fellobban.
Egy, ezen kevesek közül Nemes Józsefné- Etus néni, aki mesteri szintre emelte a gyertyaöntés művészetét.

- Hogyan találtak egymásra- Etus néni és a gyertyák?
- Kicsit vissza kell mennem az időben. Apósom kezdett el foglalkozni- még 1919- ben- ezzel a nem mindennapi mesterséggel. Tőle vette át, ha nem is a stafétabotot, hanem a gyertyaöntés tudományát fia- Nemes József, akinek 1960- ban esküdtem örök hűséget. Így csöppentem bele én is ennek a csodálatos szakmának a családi vérkeringésébe. Mivel érdekelt, hamar beletanultam és elsajátítottam a mesterség legapróbb fortélyait is.
Apósom, majd párom halála után rám hárultak az eddig közösen végzett munkálatok.
- Nem lehetett könnyű nőként helyt állni a férfiak között!
- Nem ez volt a fő gond. Akkoriban nemcsak gyertyaöntők, hanem ún. bábosok is voltunk, vagyis mézeskalácsot is készítettünk. Ez a két szakma egymáshoz tartozott, a lépesmézből a méz kellett a finomság elkészítéséhez, a viasz pedig a gyertyákhoz elengedhetetlen alapanyag.
A kettő együtt, bizony nagyon fárasztó tudott lenni. Sütöttünk, festettünk, díszítettünk, csomagoltunk- utána piac, vagy vasárnap a búcsú…és a másik elfoglaltságról még nem is szóltam!
- Úgy tudom, nem igazán volt konkurens szakmabeli?
- Valóban nem. Az egész Dunántúlt mi láttuk el gyertyákkal Körmenden át Székesfehérváron keresztül Nagykanizsáig jöttek a megrendelések.
- Filmek és gyertyák?
- Filmgyárak is felkerestek bennünket. Így történhetett meg, hogy több alkotásban is visszaköszönnek műhelyünk végtermékei. Jancsó Miklós: Vitam et sanguinem /Életünket és vérünket/ című filmjéhez 2x6 mázsa gyertyát kellett öntenünk, a Zsurzs Éva rendezte Különös házasságban is a mi gyertyáink fénye világított, de a gyulai Várszínháztól például teherautóval jöttek.
- Van- e olyan „alkotása”, amelyre büszkén emlékezik vissza, kedvesebb a többinél?
- Igen, van egy rövid anekdotám erről. Boldog Gizella passaui sírjára kellett egy nagyméretű gyertyát készítenem, címerrel és speciális felirattal. Egy szép napon felhívott a lányom és az előbb leírtakról kérdezett.
Ugyanis a történelem tankönyvben található fotón, amely Gizella sírjánál készült, az én gyertyámat vélte felfedezni. Felemelő érzés volt…
- Folytatódni fog a családi tradíció?
- Lányaim pedagógusok, azonban szívesen foglalkoznak a gyertyaöntéssel. Itt nem apáról- fiúra, hanem anyáról- leány/ok/ra szállt a tudomány.
Bármelyik utód szánja rá magát, a feltételek adottak, hogy a családi hagyományt megszakítás nélkül folytathassák… amely a legrégibb gyertyakészítő- eljárást, az ún. ringöntést alkalmazza.
- Mit takar ez a szakkifejezés?
- Egy lassan körbeforgatott kerékre /ringre/ akasztjuk föl a gyertyabeleket, majd arra öntjük rá rétegenként a felmelegített viaszt /képünkön/.
- Csak a képzelet szabhat határt egy- egy megrendelés teljesítésekor?
- Természetesen vannak határok, de sok méretben, vastagságban, színben, alakban és főként díszítéssel lehet megalkotni egy gyertyát, amelyet manapság az egyházi rendeléseken kívül nagyon sokan születés- és névnapra, esküvőre vagy egyszerűen csak dekoratív szobadíszként vásárolnak.
- Közel fél évszázada- 46 esztendeje- mesteri szinten űzi ezt a szakmát és hivatást, ily módon is hirdetve a kéz dicséretét- szűkebb pátriájában és szerte az országban.
Életforma- élete szerves részévé vált.
- Így igaz. Ez a látványos, de kellő szaktudást igénylő mesterség is alázatot, szeretetet és bizonyos fokú kreativitást igényel.
Régebben képes voltam reggeltől- estig az öntő mellett állni és életre kelteni, lelket lehelni egy- egy „alkotásomba”. Valóban részemmé vált az évek során, igazi megszállott voltam. Mára már alkut kötöttem a Sorssal, vissza kellett vennem az „iramból”… abbahagyni azonban soha nem lehet.
- A gyertya elengedhetetlen kelléke a Karácsonynak-  szimbólum és valóság egyszerre!
- Betegségem miatt a televízióban nézem meg a vasárnapi szentmiséket. Advent első vasárnapján, mikor fellobbant a templomban az általam készített gyertya lángja, bizony könnybe lábadt a szemem. Abban a pillanatban lepergett az elmúlt közel fél évszázad verejtékes munkája, eszembe jutott, hogy különösen ebben az áldott ünnepi időszakban hány templomban és hány otthonban gyújtják meg két kezem munkájának gyümölcsét…/rövid csönd, majd elérzékenyül, remegő hangon folytatja/ mert valóm egy apró atomja és szívem dobbanása is alkotóeleme ezeknek a Krisztus- szimbólumoknak- a gyertyáknak, melyek fényükkel békességet és biztonságot, a lelkeknek melegséget árasztanak.

Áldott, Békés és Szeretetteljes Ünnepeket kívánok mindenkinek!

        Etus néni