Talán nincs is ember a Földön, aki élete során ne gyűjtött volna valamit. Hobby szinten jómagam is bélyeg- és megszállott filmkollekcióval rendelkeztem, de verseskötetek aktív vásárlójaként is üdvözöltek a helyi könyvesboltban.

Az alábbiakban a tapolcai Batsányi János Makettépítő Szakkört ismerhetik meg a Kedves Olvasók, a társaságukban egy számomra eddig ismeretlen, ám különleges világ rejtelmeibe avattak be.

Fischer János, a szakkör vezetője mutatja be a szerveződést:

- Időszámításunk 1998- tól kezdődik. Változó a taglétszámunk, a laktanya bezárásával- sajnos-, drasztikusan lecsökkent. Jelenleg hárman vagyunk- Horváth Gyula, Bosnyák Andor, aki a közelmúltban csatlakozott hozzánk és végül jómagam.

A Helyőrségi Művelődési Otthon megszűnése után kerestem föl Zentai Gábort, a Batsányi János Művelődési Központ igazgatóját, aki segítségünkre volt- helyiséget és támogatást kaptunk tőle, amit ezúton is köszönünk.

Jobbára II. világháborús harcjárművek alkotják a fő profilunkat, de néha repülőgépeket és hajókat is állítunk össze.

- Milyen háttérinformáció szükséges egy makett elkészítéséhez?

- Ez egy személyiség- formáló munkafolyamat. Nagyfokú türelem, kézügyesség, kitartás és főként sok szabadidő szükséges hozzá, emellett kellő történelmi ismeretek előnyt jelentenek abban, hogy minél élethűbbé tudjuk formálni a makettet, hogy valóban hasonlítson az eredeti példányra. Szerencsénkre komoly szakirodalommal rendelkezünk, ez megkönnyíti a helyzetünket.

Azt azonban tudni kell ezekről a makettekről, hogy mindegyik a valóság méretarányosan kicsinyitett mása. Ez lehet pl. 1:35 vagy 1:72 is.

Arra a kérdésemre, hogy milyen műveletekből áll össze a kész termék és mennyi időt vesz igénybe, már Horváth Gyula válaszol:

- Az elkészítéshez szükséges idő sok meghatározó tényező függvénye. Hetek, hónapok, de előfordul, hogy egy esztendőt is igénybe vesz egy harcjármű.

Első lépcsőben a kellő információkat gyűjtük be. Ezt követi a dobozból való kivétel után az alkatrészek eltávolítása az öntőkeretről, majd a sorjázás. Ragasztás előtt össze kell próbálni, mert sajnos a makettek darabjai nem illeszkednek egymáshoz tökéletesen. Mivel ragasztásnál rések találhatók, tömítőanyagra is szükség van. Következő lépcsőben vizes, majd száraz paírral lecsiszoljuk. Szoktunk próbafestést is végezni a maradandó változat előtt. Száradás után még egy aprólékos folyamat következik- felség- és csapatjelzések, vagy éppen toronyszám felvitele a járműre.

Legtöbb makettépítő ezen a szinten abbahagyja. Én nem! Ugyanis jobban szeretem a "gyűröttebb" harcjárműveket. Sugározzon belőle, hogy ezt a gépet használták- sárban, romok közt, stb. Erről tanúskodjon egy meggyűrődött sárhányó, lekopott festék... és még nincs vége. Sokan elkészítik a kezelőszemélyzetet és egyéb kiegészítőket- ettől még "életszagúbb" az egész.

Szinte megszólal az elkészült mű, mert arról árulkodik, hogy egykoron ezzel harcoltak és nem egy esetben ebben haltak meg emberek.

Sokan gyerekes időtöltésnek tartják- azonban hangsúlyozni szeretném: Ez nem Lego, nem játék, hanem a felnőttek hadserege, harcjárművei, csak éppen a valóságosnak a méretarányosan kicsinyitett mása.

- Rengeteg egy- egy makettre fordított idő, mennyiért lehet eladni egy kész harckocsit?

- Eladással nem foglalkozunk. Kimondottan saját örömünkre állítjuk össze ezeket a járműveket. Maximum egymás közötti cseréről beszélhetünk. természetesen minél élethűbb egy tank, annak függvényében, a ráfordított segédanyagok miatt /ragasztó, tömítő, festék, szerszámok/ a költség is nő.

 Értékesítéssel a fővárosi makett szaküzlet foglalkozik- válaszol Horváth Gyula.

- Amikor az ember gyűjtő, általában van "kedvenc" is!

- Jelenleg abban a stádiumban vagyok, hogy sok félkész makett vesz körül. Amikor majd elkészülnek, minden bizonnyal lesz köztük egy kedvenc is. A legmutatósabb, amelyikre a legtöbb időt fordítottam, még nem tudom...- mosolyodik el Fischer János.

- Igen- veszi át a szót Horváth Gyula. Nekem egy URAL 4320- as diesel teherautó-  rövid története: sorkatonai szolgálatom alatt ezt a típust vezettem, ezt raktam össze makettben is. Az utolsó csavarig, horpadásig és rozsdafoltig olyan, mint az eredeti. Műgyantából faragtam ki önmagam, ott állok az autóm mellett, sapkám az ülésen. Rengeteget dolgoztam rajta, a legtöbb díjat is vele nyertem. Ő a kedvencem, a szívem csücske- soha nem tudnék megválni tőle.

- Van- e olyan kihívás számotokra, amelyet feltétlenül meg szeretnétek  valósítani?

- Mióta maketteket készítek, nem igazán tudtam eldönteni, hogy II. világháborús vagy modern, illetve szovjet vagy német harcjárműveket rakjak- e össze.

Szeretném megépíteni a szovjet harckocsi családot, valamint az egyik legszebb német harcjármű kollekciót- amely anno a Párduc nevet kapta. Fő célom mégis inkább, hogy még életem során eljussak a Moszkva melletti páncélos fellegvárba- Kubinkába /fotón- egy T-27- es model a múzeumból/, ahol megérinthetnék egy történelmi csodát, mítoszt, legendát- fejezi be kissé elérzékenyült hangon Horváth Gyula.

Fischer János bólogat és a következőket válaszolja kérdésemre:

- Gyula barátomhoz hasonlóan, én is- egyfajta szakmai ártalomként- szívesen megtekinteném a kubinkai gyűjteményt... de mivel rövid távra tervezek, ezért a már említett harckocsi család elkészítését tűztem ki célul. Hiszen a megvalósításra váró feladatok, kihívások hajták mindig előre a történelem kerekét, ezek motiválják az embert, az emberiséget.

- Szerénységetek tiltja, hogy szóljatok a díjakról... én mégis erre kérlek bennetek!

- Éves szinten két- három versenyen indulunk. Jó a kapcsolatunk az országos klubokkal is. Kisebb megmérettetéseken nagyobb az esély a sikerre, komolyabb versenyeken kevesebb. Még sokat kell csiszolódnunk, de jó úton haladunk- zárja gondolatait Horváth Gyula.

Számtalan serleg és Oklevél tanúskodik a Batsányi János Makettépítő Szakkör sikereiről. Ezek közül néhány: Harcjármű 1:35 kategóriában Horváth Gyula Zalaegerszegen I. helyen végzett, csakúgy mint Nagyatádon T-72 kategóriában.

Fischer János szintén a nagyatádi versenyről egy II. helyezéssel tért haza a T-62 kategóriában /a szerk./.

Gratulálunk!

A kubinkai múzeumban készült fotóért köszönet:

 http://members.aol.com/kubinmus.htm