„Szatírikus hangvételű Szőke- film lesz, ami falusi környezetben, elkötelezett MÁV dolgozók sajátos szubkultúrájában játszódik. A vasutat választottuk a történet közegéül, mert- mint régen szokás volt mondani- a vasút állam az államban, tehát önálló világként jelképe az egyszerű emberek társadalmának”- e szavakkal vallott alkotásáról a rendező- forgatókönyvíró Szőke András.

A Hasutasokat- nagyrészt Taliándörögdön forgatták, néhány jelenetet pedig a tapolcai vasútállomáson. A helyszínen kívül, helyi szakmabeli statiszták is feltűnnek a filmvásznon. Közülük egy- Zsinkó Gábor /a fotó közepén látható/.

- Néhány szóban magadról!

1968. áprilisának harmadik napján születtem Tapolcán, ahol jelenleg is élek feleségemmel és leányommal. Több mint két évtizede dolgozom már a MÁV- nál, jelenleg mint vezető jegyvizsgáló. Szeretek emberekkel foglalkozni, de úgy gondolom, hogy ezt a hivatást nem is lehet, nem is érdemes másképp’ végezni.

- Hogy kerültél kapcsolatba a film készítőivel?

- A tapolcai állomásfőnök- Kocsor Ferenc- útján. Ugyanis őt kérte meg Szőke András, hogy négy főt válasszon ki, akik majd statisztaként szerepelnének az alkotásban. Így kerültem a filmbe, ahol is az első forgatási napon szemügyre vett bennünket a rendező- végül megfelelőnek talált mindnyájunkat.

- Milyen érzés volt viszont látni magad a filmvásznon?

- Természetesen nagyon jó érzés és egyben nagy megtiszteltetés, ha az embert egy ilyen feladatra kiválasztják. Arról nem is szólva, hogy egy életre szóló élmény részt venni egy filmforgatáson, testközelből együtt dolgozni a kortárs színésznagyságokkal.

- Meddig tartott számotokra a forgatás?

- Nagyjából másfél napot vett igénybe. Először a tapolcai állomáson vettek fel velünk jeleneteket egy fél napon keresztül, majd másnap a taliándörögdi határban felépített díszleteknél forgattunk /fotónkon/. Nagyon oldott volt a hangulat, ez szerintem vissza fog köszönni a filmvászonról is. A stáb, a színészek is kedvesen fogadtak bennünket.

- Mit szólt a család a szereplésedhez?

- Először meglepődtek, mikor közöltem velük a jó hírt, de természetesen osztoztak örömömben. Az ember nem minden nap kap egy ilyen lehetőséget.

- Szóvá teszik-e a vasutas kollégák, ismerősök szereplésed?

- Főleg a forgatás után érdeklődtek sokan arról, hogy milyen és hogyan…? Persze, az ilyenkor szokásos ugratások, beszólások sem maradtak el. Többen is a „művész úr” titulussal illettek bennünket. Jókat mosolyogtunk, mert aki nem érti a tréfát, az ne is tréfálkozzon!

- Láttad már a filmet- ha igen, hogy tetszett?

- Igen, már megtekintettem. Nekem tetszett, nem csak azért, mert néhány percben én is feltűnök benne, hanem olyan „Szőkésre” sikeredett. Ugyanakkor mint minden más életünkben- ez is ízlés dolga.

Fotók: Hasutasok című filmből mentve jpg. fájlformátumban