Nagy Zsuzsanna! Remélem, hogy az Istennél a legjobb helyet kapta, mert bizton mondhatom, hogy megérdemli. Szőkés- barna haj, meleg barna szem, s a belőle sugárzó biztonság a mai napig könnyeket csal a szemembe.  A türelem, a szeretet és a segítőkészség jellemezte!  
Negyvennégy évvel ezelőtt, megszeppenve léptem át az aszódi általános iskola épületét, mint első osztályos tanuló, ahol Nagy Zsuzsanna tanítónő fogadott.

Tanított, nevelt, oktatott, sulykolt és segített. Még 26 éves koromban is megtette szavaival és a szeretettből fakadó, meggyőző véleményével. Annak ellenére, hogy csak két évig tanított, még ma is eszembe jut. A vele való élmények ennyi év után elmosódnak, de az, hogy még emlékszem rá az csak az ő érdeme.

Katonacsaládban nőttem fel, ráadásul 3-4 évenként költöztünk városról – városra, váltottam az iskoláimat. Így Aszódon, Gyöngyösön, Kartalon és Nógrádon fejeztem be 1972-ben az általános iskolát.

Rózsa Györgyné Gyöngyösről, Molnár Krisztina és Tóth Ernő Kartalról, Radnai Valéria és György, Galambos Ferencné, Horváth Tivadar Nógrádról. Olyan nevek és olyan személyiségek, akikre tisztelettel emlékszem 35 év után is.
Igen nagy feladat a tanító, a tanár, a pedagógus munkája- hite, a hitvallása, a hozzáállása és nem utolsósorban a türelme. Hiszem és tudom, hogy manapság ebből kell a legtöbb.

Csak tisztelni tudom őket, ha a hivatástudatuk magaslatán állnak.
A fiaimat e város óvónői, tanítói, tanárai nevelték, segítették és támogatták. A 25 éves fiam ma végzős egyetemista, folyamatos kiváló eredményekkel, míg a kisebbik 17 évesen középiskolás Budapesten, s mindketten a Bárdos iskolából kerültek ki.

Két felnőtt gyermekkel mögöttem csak azt tudom és tapasztaltam, hogy a szülő és a tanárral való folyamatos kapcsolattartás a gyerek érdekét szolgálja.
A ma látható külső anyagi értékek hajszolása és a rohanó képzés miatt, vajon mennyi idő jut a tanár és tanítvány közötti kapcsolatra, az egymás iránti tiszteletre?

Milyen tiszteletet lehet ma kivívni egy tanárnak szeretettel, tekintéllyel, tudással vagy annak átadásával egy tanulni akaró vagy nem akaró diáknak? Ma meddig gyermek a gyermek, és milyen a mai gyermek? Mi szülők mit teszünk annak érdekében, hogy a gyermekeink tiszteljék azon pedagógusokat akik, helyettünk is nevelnek?

Kedves Dancs István!
Megállítottál, hogy „Emlékszel az első tanítódra, ha igen, akkor milyen emléket őrzöl róla, van e pozitív élményed?”
István! Nekem csak az van.

Ha ma kellene viszonyítnom, akkor kiemelt tisztelettel köszöntöm Baummgarter Erzsébet tanítónőt és a hozzá hasonló tanítókat a pedagógusnap alkalmából.
E verssel szeretném befejezni mondandómat és minden jót kívánva Önöknek, akik ma pedagógusok.