Müller Péter író és dramaturg neve minden bizonnyal ismerősen cseng mindazon olvasók számára, akik az igényes és fajsúlyos könyveket szeretik, amelyek tartalma egyszerre oktat, felemel és elgondolkodtat.
Olyan nagyszerű művek szerzőjeként tette le névjegyét, mint a Titkos tanítások, Madárember, a Jóskönyv /amely 200 000 eladott példány fölött jár/, de a Szeretetkönyvet is több mint százezren vásárolták meg.
Ekkora eladási mutató egyértelműen bizonyítja, hogy a hazai spirituális irodalom talán legelismertebb mestere ismét nagyot és értékeset alkotott.
Az alábbiakban az utóbbi könyvből idézek néhány sort, mert úgy gondolom, hogy két oka is van.
Felkeltsem azon emberek figyelmét, akik még nem olvasták, valamint szubjektív vélemény szerint kell az ellenszérum az emberiségnek, mert egyre jobban egy szeretetmentes övezetté alakítjuk környezetünket... és világunkat egyaránt.

" A kincs pedig ez a gondolat:
  MINDEN CSODA ALAPJA A SZERETET!
 Abban a pillanatba ugyanis, amikor a szívünk már nem "kemény", vagyis az elhatárolódásnak, a különállásnak az állapota megszűnik és "tökéletessé leszünk a szeretetben", belekerülünk abba a létállapotba, amit egységélménynek nevezünk.
 És ekkor azt tapasztaljuk, hogy a szeretet nem csupán lelki, hanem energiajelenség is!
 Abban a pillanatban, amikor megszűnik a különállásom, az energia, amely idáig lefokozva, lefjtva működött bennem, hirtelen felszabadul, és magába öleli a Mindenség energiáját.
 Nagyon hasonlít ez (ha éppen nem azonos vele) a nukleáris energia felszabadulására. Itt is kiderül, hogy egy csipetnyi porban kozmikus energia sűrűsödik, de a magány börtönébe zárva, lefojtva, hatástalanítva.
  Minden ember egy-egy atomrendszer, kisvilággá szűkült mindenség, és nemcsak egy szikrányi erőt sűrit magában, de azonos is a világteremtő végtelen energiaóceánnal."

                 /Müller Péter: Szeretetkönyv- részlet a 123. oldalról/

Fotó: http://www.konyvoldal.hu/