Dancs István
Belépési ponthoz
Fejrész ki
  
Hírek
Híreink Bemutatkozás Kapcsolatok
Adózás, helyi adók Állatbarát Állatorvosok Állattartás Balaton Belföld Bemutatjuk Beruházás Borturisztika, borturizmus Cégek, vállalkozások hírei Cégvilág Civil hírek Család Egészségügy / szociális intézmények Egyesület Egyházak Elektronikus ügyintézés Életmód Érdekességek Események EU információk Felhívás Felmérések Fiatalok Foglalkozás egészségügy Foglalkoztatás Gasztronómia Gyermek és ifjúsági ügyek Gyermeknevelés Hazai sport Helyi önkormányzat Honvédség Humán Információ Informatika Informatika és távközlés Ingatlan Innen-onnan Interjú Internet / multimédia Intézményfenntartás Irodalom Jegyzet Jótékonyság Karácsonyi ünnepségek Katasztrófavédelem KDNP Képviselők hírei Kézilabda Kiállítások, konferenciák Kistelepülések Kistérségek Kitüntetés Koncert Konferencia Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum Kosárlabda Könyvismertető Környezetvédelem Közbiztonság Közérdekű információk Közgyűlés Közlekedés Közlekedési információk Közvélemény Kulturális programok Labdarúgás Magyar foci Moziműsor MSZP Műsorok Nyugdíjasoknak Oktatás Olimpia Önkormányzati választás Pályázatok Pedagógia Piackutatás Politika, közélet Portré Rally Regionális programok Rendezvény Rendőrségi hírek Sajtó Sakk Sport / fittness / szabadidő Sportrendezvény Statisztika Szabadidő Szerencsejáték Szociálpolitika Társadalom T-Kisebbségek Történelem Tudomány Tudományos hírek Tudósítás TV, rádió Utazás Ünnepségek Vállalkozásfejlesztés Vallás Vélemények
"Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája..."
"És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája." /Pilinszky János: A tél küszöbén- részlet/

Emlékezünk... apákra, anyákra, testvérekre, rokonokra, ismerősökre, a háború áldozataira, idegenekre és minden anyaföldben nyugvó vagy temetetlen embertársunkra.
Mindazokra, akik már nem élvezhetik a családi fészek melegét, a szeretet összetartó erejét, akiknek megszűnt a földi dimenzió...
Emlékezünk...kik- ki a maga módján. A temetőkben szerettei sírjánál egy gyertyát vagy mécsest gyújtva, egy szál virággal, koszorúval, magában imát mormolva az elhunyt lelkének üdvösségért... vagy otthon cselekedve mindezt... szemükbe, szemünkbe könnyet csal közben az emlékezet... Nyugodjon békében minden elhunyt!!!


Bertók László:Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

Gyertya- gif: www.sulinet.hu