Dancs István
Belépési ponthoz
Fejrész ki
  
Hírek
Híreink Bemutatkozás Kapcsolatok
Adózás, helyi adók Állatbarát Állatorvosok Állattartás Balaton Belföld Bemutatjuk Beruházás Borturisztika, borturizmus Cégek, vállalkozások hírei Cégvilág Civil hírek Család Egészségügy / szociális intézmények Egyesület Egyházak Elektronikus ügyintézés Életmód Érdekességek Események EU információk Felhívás Felmérések Fiatalok Foglalkozás egészségügy Foglalkoztatás Gasztronómia Gyermek és ifjúsági ügyek Gyermeknevelés Hazai sport Helyi önkormányzat Honvédség Humán Információ Informatika Informatika és távközlés Ingatlan Innen-onnan Interjú Internet / multimédia Intézményfenntartás Irodalom Jegyzet Jótékonyság Karácsonyi ünnepségek Katasztrófavédelem KDNP Képviselők hírei Kézilabda Kiállítások, konferenciák Kistelepülések Kistérségek Kitüntetés Koncert Konferencia Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum Kosárlabda Könyvismertető Környezetvédelem Közbiztonság Közérdekű információk Közgyűlés Közlekedés Közlekedési információk Közvélemény Kulturális programok Labdarúgás Magyar foci Moziműsor MSZP Műsorok Nyugdíjasoknak Oktatás Olimpia Önkormányzati választás Pályázatok Pedagógia Piackutatás Politika, közélet Portré Rally Regionális programok Rendezvény Rendőrségi hírek Sajtó Sakk Sport / fittness / szabadidő Sportrendezvény Statisztika Szabadidő Szerencsejáték Szociálpolitika Társadalom T-Kisebbségek Történelem Tudomány Tudományos hírek Tudósítás TV, rádió Utazás Ünnepségek Vállalkozásfejlesztés Vallás Vélemények
"Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket és ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Isten országa"
Gyermekünk születése percétől óriási felelősség hárul ránk- szülőkre. Aztán telnek múlnak az évek, és rajtunk kívül a óvodák, majd az iskolák is bizonyos részt vállalnak ebből a felelősségből. Nem is szólva a társadalom, a hazánkat éppen irányító honatyák általános felelősségéről.
Szándékosan hagytam ki talán a legfontosabbat- az egyház feladatát. Lehet valaki ateista vagy vallásos érzületű, de már  Szörényi Levente is leírta: "Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet."
Gyermekeinkre rengeteg veszély leselkedik manapság, a megélhetésért folytatott küzdelemben elhanyagoljuk őket, szabad teret kapnak... de mit tehet az egyház?
Csere Sándor, tapolcai kanonok-plébános válaszolt kérdéseimre.

- A hit életünk alappillére- minden józan gondolkodású földi halandó esetében. Napjainkban rengeteg veszély leselkedik védtelenné vált gyermekeinkre. Istennek, hitünknek mekkora szerep jut?
- Isten létezik. Gondoskodik rólunk, célja volt, van és lesz a világban, mindezt ki is nyilatkoztatta, melyet a Szentírás őriz.A gyermek is elfogadja- fenntartás nélkül- a felnőttek szavát, teszik ezt azért is, mert nincs kifejlett kritikai érzékük. Nekünk, felnőtteknek is éppúgy el kell fogadnunk az isteni kinyilatkoztatást.
"Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket és ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Isten országa"- olvasható Szent Márk evangéliumában- idézi Sándor atya, majd bíráló hangot üt meg (jogosan!- a szerk.)
Mindezt a mindenkori hatalmon lévő kormánynak is teljes mellszélességgel kellene támogatni, mert e nélkül normális, működő emberi társadalmat képtelenség felépíteni. Nem élhetőek mindennapjaink, ha nincs benne az Isten jelenléte.
Emellett gyermekeink tisztalelkű fejlődéséhez a szülők és az oktatási intézmények maximális hozzáállása is elengedhetetlen. Fogalmazhatok úgy is- Isten nélkülözhetetlen számunkra!
- A médiumokat nézve és olvasva egyre több vallási témájú műsorral, írással találkozunk, több a fiatal a templomokban. Egyes szociológusok úgy fogalmaztak: "Divat templomba járni." Ön hogy látja?
- Jómagam csak a helyi tapasztalatról beszélhetek... és jóindulattal nevezhetem emelkedő tendenciának mindezt. A hitet egyetlen gyermekre sem lehet "ráakasztani", ebből következik, hogy a divat szó nem helyénvaló. Amikor egy-egy rendezvényből, ruhadarabból vagy egyéb jellegű dologból rendszer lesz, ahol a külsőség a domináns... az lehet divat!
Az emberek többsége szeretne tartozni valahova. Elgondolkodnak egy idő után, hogy mit is keresnek a világban?
Vannak, akik rájönnek, rádöbbenek- akár maguktól, akár segítség után, hogy az egyetlen járható út- az Isten útja, mert a Mindenható által találjuk meg életünk igazi, valódi értelmét.
Aki hiszi- üdvözül... aki nem- elkárhozik.
Az abszolút igazság? Isten. Ahogy János evangéliumában is olvasható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."
- Beszélhetünk-e napjainkban az egyház felelősségéről, amikor utódaink az alkohol, drog, szabadelvűség világában nőnek fel?
- Annak idején is sok-sok kóborló gyermeket vett szárnyai alá akár Szent Fülöp, Szent János vagy Szent József is. Ahol csak megfordultak, dicsérték, magasztalták az Urat, oktattak, mert a nevelést is fontos feladatuknak tartották.
Alkohol? Kábítószer? Homoszexualitás? Akik ezekhez a káros dolgokhoz, életformához nyúlnak, mind-mind keresnek valamit. Miért? Nincs még jelen életükben a fix pont- Isten! Kipróbálják a züllés ideig-óráig tartó mámorát, bódító erejét... de szerencsére közülük sokan az út végén megtalálják a Mindenhatót.
Sajnos, manapság intézményesített formában már nem foglalkoznak az ifjúsággal- kötelezővé tenném ismét a hitoktatást az iskolákban.
Igaz, még a szülők közül is nagyon sokan nincsenek "képben".
Emelkedett a templomba járó fiatalok száma? Magyarázható a kiábrándultság tényével... kapaszkodót keres a ma gyermeke... és Istenben megtalálta.
Az egyház küldetése és feladata, ahogy Jézus Krisztus is mondta: "Nekem adatott minden hatalom a Mennyben és a Földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek." /Mt28, 18-20/.
... és ennek a gyermek szerves részét- a jövőt- alkotja, az egyén mellett ott van a közös felelősség is... valamint az Isten jelenléte, benne a hitünkkel- fejezi be tartalmas, bibliai idézetekkel átszőtt gondolat-füzérét Csere Sándor atya.




















Csere Sándor kanonok-plébánosnak a közelmúltban jelent meg
Istenhit és Istentagadás című könyve.
A művel egy külön írásban is foglalkozunk.