December 3.- Fogyatékos Emberek Világnapja. 1992-ben az Egyesült Nemzetek Szervezet /ENSZ/ Közgyűlésén született egy deklaráció, miszerint december hónap harmadik napját a fogyatékosság ügyének ünnepévé nyilvánítja.
Bizonyos források  szerint több mint 650 millió embertársunk él ma fogyatékkal és ez a szám- sajnos- évről- évre csak emelkedik. Az ENSZ ugyan tett tett pozitív irányú lépéseket, de ennek ellenére az emberek gondolkodásmódjában még lenne mit a helyére tenni, mert máig is jól érezhető a diszkriminatív magatartás.
Az alábbiakban fogyatékkal barátaimmal és illetékes szakemberekkel készített interjúimból válogattam össze egy csokorral... figyelmeztetve, ne csak ezen a napon, hanem az év 365 napján szeressük, tiszteljük és kezeljük őket az épekkel egyenértékű szinten.

Patkó Béla /Kiki- énekes/: - Nem szabad és nem is lehet különbséget tenni- igaz, sokan cselekednek így a mai napig- egészséges és fogyatékos ember között. Mi sokat járunk a Marcibányi térre és teljesen úgy viselkedünk velük, mint a saját köreinkben élő ép embertársainkkal. Egyenértékű partnerként kezeljük őket- jópofizunk, viccelődünk és elbeszélgetünk velük az élet dolgairól.

Móga György /Darvastói Foglalkoztató Intézet/: - Mi is, csak úgy, mint az ép emberek, érzünk, sírunk és nevetünk, ha bánat vagy öröm ér bennünk. Talán nem teljesítünk olyan szinten, de képességeink alapján ezek nagyszerű eredmények. Ami még nagyon fontos számunkra, hogy minden évben sikerül új barátokat szereznünk.

Lengyel Lajos /MSOSZ elnöke/: - Az MSOSZ részéről nyilatkozva, úgy gondolom, hogy rengeteg még a megoldatlan feladat. A média félve nyúl még ehhez a kérdéshez, témához… pedig pozitív irányú értékeket képviselne, ha irányunkba nyitna. Persze nálunk- szerencsére- nincsenek botrányok, vagy egyéb „csemegék”, amelyeket fel lehetne fújni. A médiának a sporton túl is nagy szerepe lenne, e társadalmi réteg elfogadtatása nélkülük nem fog menni.

Rigó Irén /Darvastói F. I./: - Nem gyerekként és betegként kezelnek minket, hanem "kinti" emberként foglalkoznak velünk.

Rába István /MSOSZ társelnök/: - …nagyon fontos az ő esetükben a siker élménye, mint további motivációs tényező. Ők ebből tudnak a továbbiakban is építkezni, erőt meríteni a jövőt illetően.
... a sikerhez és győzelemhez segítjük hozzá mindnyájukat, ami csak küzdelem árán érhető el-, ez a mi dolgunk, felelősségünk és kötelességünk!

Jakab Szabina /színésznő/: - Már kiskoromtól tiszteltem és főleg szerettem sérült embertársaimat. Nagyon kedvesek és barátságosak minden színházi próbán. Jó érzés velük együtt dolgozni, és higgyék el, tapasztalatból mondom, hogy könnyebb is.

Integráció- ennek a fogalomnak újjá kell élednie, új tartalmat kell kapnia. Nagyon sokan nincsenek is tisztában a szó jelentésével. Az integrált színházról már ne is beszéljek.

Társulatunk is azon munkálkodik, hogy e kifejezés hallatán az emberek döntő többségének ne a sajnálat, hanem egy velünk egyenrangú állampolgár jusson eszébe.