Földi pályafutásunk során sokszor indítanak ellenünk pszichés hadviselést, egy olyan irányított, célzott ráhatást- elménkre vagy lelkünkre- amely eszközök segítségével befolyásolhatóvá válunk.

Említhetjük a legkülönfélébb „szavazós” sms küldéstől a reklámokban- olykor- alaptalanul dicsért termékeken át az egyik legfontosabbig… amely már mindennapjainkat is meghatározhatja- a politikai ráhatásig.

Van magánjellegű véleményem a témában, mégis a keleti kultúra elismert misztikusának- Oshonak a gondolatait osztom meg Önökkel.

Pártok adják át egymásnak a hatalmat, a MI asszisztálásunk mellett. Miért segédkezünk ebben? Íme egy a lehetséges válaszok közül.

„Miért követi annyi ember a politikusokat? Mi történik? Ritkán esik meg, hogy intelligens egy politikus- mivel ha intelligens, nem megy politikusnak. Az intelligencia sosem választ ilyen ostobaságot. De miért követi őket annyi ember?

Azért, mert nincs sok önbizalom az emberekben. Nem tudják, merre menjenek, ezért várnak valami messiásra, valakire, aki megmondja nekik, hogy ez a helyes út, és aki ráadásul olyan bizonyossággal, olyan megszállott bizonyossággal mondja, hogy szertefoszlanak a félelmeik. Akkor azt mondják: „Igen, itt a vezető. Mi most követni fogjuk. Itt jön a megfelelő ember- olyan magabiztos!”

A vezető magabiztossága- ami az ostobaságának a következménye- segít sok követőt gyűjtenie, mert hiányzik az emberekből a bátorság, az önbizalom. Félnek elindulni. Szinte megbénultak a bizonytalankodás miatt. Szükségük van valakire, aki fáklyává tud válni, és aki annyira magabiztos, hogy nem háborgatja őket többé a saját félelmük és önbizalomhiányuk. Ezzel az emberrel együtt tudnak menni. Azt mondhatják: „Igen, mi nem vagyunk magabiztosak, de te az vagy. A te magabiztosságod pótolja a miénket.”

Azt állítom, a magabiztosság nem mindig erény. Az intelligencia mindig erény. Ezért ragaszkodj az intelligenciádhoz. Olykor nagyon bizonytalanná fog tenni, nyugtalanná. Így kell lennie… így természetes. Annyira bonyolult az élet, és szüntelenül az ismeretlenbe indulunk.

Hogyan lehetnénk magabiztosak? Már maga a kívánság is abszurd.

Tehát legyen az intelligencia a célod, és akkor a bizonytalankodást, a nyugtalanságot, mindent kreatívan tudsz hasznosítani.” /Osho: Intelligencia- 157-158.o./

Epilógus: Néhány gondolat a végére. Sokan kritizálják Oshot, hogy az Ő kultúrájában, abban a populációban könnyebb volt érvényesülni, dolgokat megítélni és leírni. Bizonyos eszmefuttatásaira igaz is, azonban India nagy misztikusa legtöbb esetben általános bölcsességekkel, életből merített példákkal győzi meg olvasóit.

Kétségtelen, hogy hazánk államformája miatt szükség van meghatározott időközönként a választásokra, ahol ki-ki szavaz a legszimpatikusabb pártra. Vannak, akiknek elegük van az egészből, már nem hisznek… csak Istenben.

Az is természetes, az országnak vezetőkre, honatyákra van szükség, de nem olyan politikusokra, akikről Osho is írt…

Mindig oda lyukadunk ki, hogy reménytelenül reménykedünk… akkor mi a megoldás?

Talán Osho utolsó idézett mondatának töredéke: „Tehát legyen az intelligencia a célod…”