Tapolca- 2010. szeptember 23.- Mire jó egy kiállítás? Például arra, hogy tehetséges emberekkel, azok munkáival, vagy gyűjteményével ismerkedhessünk meg. A Tanúhegyek Egyesület szervezésében a Batsányi János Művelődési és Oktatási Központ adott otthont Hosszuné Tölgyes Ilona és Hosszúné Pál Andrea szemet gyönyörködtető keresztszemes goblein, illetve Zentai Gábor népszerű miskakancsó kiállításának.

A szép számú érdeklődőt, amely településünkön- sajnos- nem jellemző, elsőként Nagyné Szűcs Klári igazgató asszony köszöntötte, majd átadta a szót dr. Papp Zsuzsanna textiltervezőnek, radiológusnak, aki elsőként a miskakancsók eredetéről szólt a hallgatóságnak, majd méltatta Zentai Gábor gyűjteményét. A nyugalmazott intézményvezető 20 éve gyűjti ezeket a gyönyörű ólommázas cserépkancsókat. Ma már közel 150 darabot számlál a kollekciója, amely kiállításra érdemes. Ez a harminchatodik kiállítás, melyen közel 100 db látható.

Magángyűjteménye tárolására külön garázst bérel. Szeretné, ha méltó helyen, egy állandó tárlat keretén belül lehetne a jövőben gyönyörködni ezekben az értékes darabokban. Ahogy Zentai Gábor lapunk kérdésére elmondta, a Tapolcán kiállított miskakancsók összértéke meghaladja a 1.5 millió forintot.

Dr. Papp Zsuzsanna, talán nem véletlenül, megnyitójában hangsúlyozta, hogy a gobleinek közelebb állnak a szívéhez. Itt is visszanyúlt a múltba, egészen a névadóig, majd részleteiben szólt az öltések fajtáiról, hozzávaló eszközökről, és nem utolsósorban a két kiállító hölgy- anyós és meny- műveiről… honnan-hova lehet eljutni ezen a téren is.

Hosszuné Pál Andrea 1991-ben került Tapolcára. Eredeti szakmája porcelánfestő. Ezt a munkát nem tudta vállalni kisgyermekei mellett.

Ezért a gyerekek iskolába kerüléséig hímzéssel töltötte az üres perceit. Véletlenül a kezébe került egy keresztszemes újság, amiben terítők, párnák voltak gyönyörűen elkészítve. Pár próbálkozás után jöhettek a művek. Mindegyik egy új kihívás az ember számára. Állandóan tanul az ember és fejlődik. Ez az alkotások tüzetes megnézésekor vehető észre. Évente két gobelinre van ideje, amiket szeptembertől tavaszig szokott megvarrni.

- Van, amelyik egy hónap alatt el is készül, némelyik „pihen” egy picit. Varráskor az ember kilép az őt körülvevő környezetéből, és teljesen kikapcsol. Ez nagyon hasznos a mai rohanó világunkban. A család már hozzászokott ehhez a különös hóborthoz. A fiam mondta nem is olyan régen:"- Anya, lassan vissza kell „vonulnod”, mert már nincs hely a képeknek!" Milyen igaza van, csak ha belekóstol az ember, utána már nem tudja abbahagyni. Benne van a zsigereiben- magyarázta Andrea.

Az anyós- Hosszuné Tölgyes Ilona tapolcai születésű, itt járt iskolába és élte az emberek hétköznapi életét.  Nyugdíjba vonulása után több szabadidővel rendelkezett.

Mindig is szeretett kézimunkázni. Menyétől, Andreától látta a keresztszemes goblein hímzést. A megvarrt művek annyira megtetszettek neki, hogy Ő is megpróbálkozott velük. Azóta, ha van pár szabad perce, már jár a keze.

A kiállítás színvonalát a Járdányi Pál Zeneiskola növendékeinek előadása színesítette.

 A tárlat október 10- ig tekinthető meg- munkanapokon: 9-15 óráig.

Az Erdélyből származó ökrös-szekerek, a székelykapu és a csuhéfigurák is helyet kaptak a miskakancsók között.

Zentai Gábor- kezében két legkedvesebb miskakancsójával.

































































































































































































































Gobleinek... gobelinek... amikor beléptem a terembe, megkérdeztem az intézmény egyik dolgozójától: -Fotó kiállítás lesz?:
A látvány önmagáért beszél.






















Az intézmény dolgozói és vezetője /balról a harmadik- Nagyné Szűcs Klári/- rajtuk nem múlik a művelődési ház jövője. Ismét egy színvonalas rendezvénynek adott otthont az objektum.