Tapolca- Rohanó világunkban, amikor csökkenő tendenciát mutat hazánkban is az átlag-életkor… az 55 esztendő hallatán is bólogatunk. Képzeljék el, ha ez a szám nem életkort jelent, hanem egy osztálynak az 55 éves találkozóját. A tapolcai Varjú Fogadóban gyűltek össze azok a hölgyek és urak, akik 1955- ben- településünkön elsőként- érettségizhettek. Ők voltak a Tapolcai „Bacsányi János” Általános Gimnázium első érettségiző növendékei. Sajnos, 2010. október 2- án már nem volt teljes az osztálylétszám… A bensőséges rendezvény előtt a két főszervezővel-, Nagy Máriával és Barcza Gézával beszélgettem.

- Nagy Mária vagyok, én is az 1955- ben- Tapolcán- érettségizett lányok egyike voltam. Itt tanultam, szép emlékek fűznek ide, munkahelyem és családom is Veszprémhez köt, ott élek. Ötévente szoktuk megrendezni az osztálytalálkozóinkat, akkor még a jelenlegi Varjú Fogadóval szemben található iskolánkban. Azóta az intézményt átvette az egyház, a tablóink is átkerültek a Batsányi János Gimnáziumba- nagy tiszteletben tartanak bennünk, mint a település első érettségiző osztályát. Az 50 éves találkozón az Igazgató asszonytól még Emléklapot is kaptunk! Végül úgy határoztunk, hogy az iskolánkkal szemben található Varjú Fogadóban tartjuk az összejövetelünket. Vannak olyanok, akik még így sem tudnak eljönni… de döntő többségében tiszteletüket teszik a meghívottak. Jól érezzük magunkat-, nézegetjük a régi tablókat, az előző találkozók felvételeit, felidézzük a régmúlt idők kedves, olykor fájó emlékeit.

Amikor mi kezdtük a középfokú tanulmányainkat-, emlékezik vissza komoly tekintettel Mária- még ping-pong asztalon, vagy téglákra rakott deszkákon tanultunk. A tanáriban is ócska asztalok voltak, rozoga székeken ültek a pedagógusaink. Derékig érő gaz az udvaron, romos állapotok uralkodtak… hiszen annak idején a zárdát is bombázták. Mi a két alsó osztályban voltunk, utána kezdték el a felső részt is rendbe tenni. Lehetett volna lehetőség arra harmadiktól, hogy koedukált osztályban folytassuk, de kitartottunk a külön fiúk /4.A/ és külön lányok /4.B/. Ennek ellenére nagyon jó viszonyban voltunk. Mikor mi írtunk dolgozatot, a fiúk izgultak értünk, de fordítva is működött a dolog. A mai napig ápoljuk ez a jó viszonyt, élő példa erre, hogy minden találkozót együtt ötévente Barcza Gézával. Nagyon élvezzük ezeket az összejöveteleket… sokat emlékezünk, nevetünk… és sírunk is- fejezi be válaszát Nagy Mária, majd kis idő elteltével Barcza Géza veszi át a szót: - Ahogy szervezőtársam is utalt rá, mi voltunk Tapolcán az első érettségiző osztály. Külön a fiúk és a lányok. Azért alakult így, mert már általános iskolában is külön tanult a két nem. Osztályonként 33-34- en indultunk, de 24-27- en érettségiztünk. Sokan visszamentek Sümegre. Oka: amikor Tapolcán beindították a gimnáziumot, Sümegen nem indítottak új évfolyamot. Közben mégis kiharcolták a folytatás jogát, akkor mentek vissza tőlünk. Ebből adódott, hogy lecsökkent az osztály létszáma. A születés mellett a halál is része életünknek. A fiúk közül már 18, a lányoknál 8 osztálytársunk nincs már az élők sorában.

Az 50 éves-jubileumi- összejövetelünkön úgy döntöttünk, hogy évente is rendezünk ilyen találkozót, amit Szarka Gizella szervez… a mienk-Gézával- marad az, amelyet ötévente tartunk! Tanáraink közül, kedves osztályfőnökünk- Grábics Frigyesné /sz.:Soós Éva/ most is a körünkben van. Azonban annak idején elköltözött Győrbe, helyét Bertényi Istvánné vette át.

- Mi a program?

- Délelőtt itt, a Varjú Fogadóban gyülekezünk, majd a volt iskolánknál elhelyezzük a kegyelet koszorúját, elhunyt osztálytársainkra és tanárainkra emlékezve. Utána ebéd, majd kötetlen beszélgetés. Felidézzük a több mint fél évszázaddal ezelőtti emlékeket… néhány percre jó lesz megint diának, fiatalnak lenni…

További fotók a rendezvényről:

Előkerültek az Emléklapok, a megsárgult, régi és az újabb fotók is.

Voltak mosolyt, de könnyeket fakasztó pillanatok is az 55 éves érettségi osztálytalálkozón.

Az emlékek felidézése, az emlékezés koszorújának elhelyezése után, a gasztronómia örömeinek hódolhattak a megjelent "vén" diákok.

A lányok tablója, a fotó felső részén látható az akkori, egyszerű kitűző, amely hirdette az 1951-55- ös- első- érettségiző évfolyamot.

A fiúk tablója- számukra emlék, a ma nemzedékének már... és még- élő történelem.

Háttal az egyik főszervező- Nagy Mária, a fotó jobb oldalán Grábics Frigyesné /sz.:Soós Éva/ az akkori osztályfőnök.

A megújult iskola, falai közt végeztek településünk első érettségiző diákjai.

Volt, akit elkísértek a családtagok is. Budapest XVIII. kerületéből utazott Tapolcára, hogy láthassa volt osztálytársait és osztályfőnökét Kiss-Bálint Józsefné /sz:: Nagy Margit/. Az alsó, jobb oldali fotón látható fia- Zsolt és neje- Betti.

Együtt a "csapat". 55 esztendeje a háttérben lévő iskolai falai között tettek sikeres érettségi vizsgát a fotón látható Hölgyek és Urak. Megemlékeztek az elhunytakról is. A fotó jobb szélén látható Barcza Géza, aki az osztálytalálkozó egyik főszervezője volt.