Belépési ponthoz
Fejrész ki
 
Hírek
Híreink Bemutatkozás Kapcsolatok
Adózás, helyi adók Állatbarát Állatorvosok Állattartás Balaton Belföld Bemutatjuk Beruházás Borturisztika, borturizmus Cégek, vállalkozások hírei Cégvilág Civil hírek Család Egészségügy / szociális intézmények Egyesület Egyházak Elektronikus ügyintézés Életmód Érdekességek Események EU információk Felhívás Felmérések Fiatalok Foglalkozás egészségügy Foglalkoztatás Gasztronómia Gyermek és ifjúsági ügyek Gyermeknevelés Hazai sport Helyi önkormányzat Honvédség Humán Információ Informatika Informatika és távközlés Ingatlan Innen-onnan Interjú Internet / multimédia Intézményfenntartás Irodalom Jegyzet Jótékonyság Karácsonyi ünnepségek Katasztrófavédelem KDNP Képviselők hírei Kézilabda Kiállítások, konferenciák Kistelepülések Kistérségek Kitüntetés Koncert Konferencia Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum Kosárlabda Könyvismertető Környezetvédelem Közbiztonság Közérdekű információk Közgyűlés Közlekedés Közlekedési információk Közvélemény Kulturális programok Labdarúgás Magyar foci Moziműsor MSZP Műsorok Nyugdíjasoknak Oktatás Olimpia Önkormányzati választás Pályázatok Pedagógia Piackutatás Politika, közélet Portré Rally Regionális programok Rendezvény Rendőrségi hírek Sajtó Sakk Sport / fittness / szabadidő Sportrendezvény Statisztika Szabadidő Szerencsejáték Szociálpolitika Társadalom T-Kisebbségek Történelem Tudomány Tudományos hírek Tudósítás TV, rádió Utazás Ünnepségek Vállalkozásfejlesztés Vallás Vélemények
Ady Endre után szabadon- Ember az embertelenségben /sokkoló fótokkal!/
"Szivemet a puska-tus zúzta,/Szememet ezer rémség nyúzta..."- Ady Endre versének e sorai iskolás éveimet idézik vissza. Mégsem ezért idéztem, a címére szeretnék apellálni- Ember az embertelenségben.
Sajnos, szaporodó negatív cselekedeteinkkel- ha így folytatjuk- semmivel sem leszünk különbek az állatoknál... sőt, bőven van mit tanulnunk tőlük.
Az emberi kegyetlenség, az emberi embertelenség egyik példájáról olvashatnak az alábbi Blikk által publikált írásban.

Sokkoló! Zacskóban verték halálra a kutyakölyköt

2010-09-28 21:33:33

Kecskemét - Szó szerint péppé verte valaki egy hat hetes kutyakölyök fejét kedden a Zrínyi úton.

Az Állatvédelmi őrszolgálat munkatársai csak percekkel a szörnyű tett után értek a helyszínre, de már nem lehetett segíteni az apró jószágon.

- Telefonon kaptuk a bejelentést, hogy kutyakölykök kóborolnak a környéken - mesélte Szabó Attila, az Állatvédelmi Őrszolgálat vezetője, akit megdöbbentett a szeme elé táruló iszonyat.

- Egy nejlonzacskó hevert a fűben, és két kicsi lábacska lógott ki belőle. Ahogy kibontottam, még éreztem, hogy meleg a tetem. A kiskutyát zacskóba tették és úgy verték laposra a fejét: esélye sem volt menekülésre.

Az állat a hosszú és gyötrelmes kínhalál alatt gyötrelmében összevizelte magát és a nejlonzsákon látszott, hogy próbált szabadulni a végső perceiben. A gyilkos fegyvert, egy gumikalapácsot szintén megtalálták néhány méterrel arrébb. Az Őrszolgálat feljelentést tett a rendőrségen állatkínzás miatt. A nyomozás fejleményeiről később beszámolunk.

- A közelben az agyonvert kölyök két testvére vonyított remegve, ők végignézték ahogy egy ember hidegvérrel végez bátyjukkal. Nem is tudják, milyen szerencsések, hogy megmenekültek a borzalmas vég elől.

A két zsemleszín kölyköt a Blikk vette pártfogásába, ők lettek a Blikk Védencek című sorozat első kutyusai. Örökbe adásukat a Blikk támogatja. Annak, aki úgy dönt, hogy szerető gazdaként elfeledteti a kicsikkel múltjukat, egy Bosch állateledel kezdőcsomaggal segítjük, valamin a Cerberos kutyaiskola vállalja az a kutyusok alapszintű engedelmességi képzését.

Aki úgy érzi, hogy szeretné befogadni Blikkficet vagy Blikkfangot, jelentkezzen az online@blikk.hu címen vagy a 06-30-696-0658-as telefonszámon.

Fotók és hírforrás:

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/sokkolo-zacskoben-vertek-halalra-a-kutyakolykot-2029720/


Bevezetőmben Ady Endre sorait idéztem... nem véletlenül. Költőnk szívét puska-tus zúzta, szemét ezer rémség nyúzta. Bár költő-nagyságunk magyarság élményét fogalmazta meg versében a menekülő erdélyiekről, talán nem bántó, amikor segítségül hívom az idézett gondolatot a fenti cikk- általam megfogalmazott epilógusához.

Ennek a 6 hetes ártatlan kiskutyának nem a szívét és nem puska-tus, hanem a fejecskéjét, és gumikalapács ütötte. Jogosan vetődik fel a kérdés még abban is, aki nem állatbarát: Vajon egy 40-45 napos, aprócska négylábú mit tud ártani egy embernek nehezen nevezhető élőlénynek, hogy gondol egyet, és nejlonzacskóba burkolva, szétveri az eb fejét. Ugye, hogy nincs rá értelmes magyarázat?!

Akkor, amikor megszigorították az állattartással kapcsolatos törvényeket, különös tekintettel a kutyákra... vannak, akiket nem érdekli mindez, és kegyetlen módon bánik el a védtelen élőlénnyel.

Írom e sorokat nem pusztán azért, mert állatbarátnak tartom magam, hanem azért is, mert lapunk és jómagam is tevékeny részt vállalok abban, hogy egy sorozat keretében, hasonló, mostoha sorsú, menhelyeken gazdira váró kutyuskáknak keresünk ily' módon szerető gazdikat.

Sokan nem is gondolják, hány kutya kerül az utcákra, vagy pusztul el embertelen körülmények és cselekedetek áldozataként. A fenti Blikk írás hátborzongató, amiben az a szomorú, hogy az elkövető- nagy valószínűséggel- büntetlenül megússza a szörnyű tettét.

Nem szeretnék honatyák helyett fogadatlan prókátor, vagy inkább reformer lenni, de a büntetések kiszabásánál mindenképpen elrettentő ítéletet kellene törvényileg lefektetni, hogy soha senkinek ne legyen azután kedve kalapáccsal szétverni a kiskutya fejét, élve felakasztani az erdőben egy faágra, élve megnyúzni vagy eltemetni. Példát kellene statuálni ez ügyben is, ha már egyszer hosszú idők óta úgy fogalmazunk, hogy: A kutya az ember legjobb barátja!

Így legyen... és mindenki tegyen is ezért- a maga eszközeivel!

Végezetül olvassák Szuhanics Albert versét /Forrás:http://www.poet.hu/vers/10536/, amely jól összefoglalja a kutyasorsot, a kutyahűséget és azt az üzenetet, amit lapunk felvállalt- szeressük az állatokat, a kutyákat... és aki teheti, fogadjon örökbe közülük. Megéri...

Kutyahűség

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.

Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.

Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira farkcsóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.

Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogyha odafenn a hold ragyog.

Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.

Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...

Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!

Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!

Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Farkcsóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek!