Tapolca-2010. november 22.- „A tanító egy gyertya, feladata, hogy világítson! Hivatásom adott erőt és sok örömet… s, ha a tudás mellett a viselkedés- kultúra is megmaradt, ha erkölcsüket csiszolni tudtam, ha saját életem példája által nemesebbek lettek, akkor köszönöm a Sorsnak…”- nyilatkozta még 2008. augusztus 3- án lapunknak Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella, a „szeretet tapolcai követe”, a Pro Urbe- díjas nyugalmazott pedagógus.
A fáradhatatlan, mindenki Gizi nénije nyolcvanon túl is „pörög”, bár a tempóból visszavett, de szellemi fittségére ékes példa, hogy Szólj, síp, szólj! címmel gyűjteményes könyvet jelentetett meg, aminek bemutatójára komoly érdeklődés mellett a Városi Moziban került sor.

Elenyésző lehet azon helyi, környékbeli polgároknak a száma, akik nem ismerik a mindig mosolygó, szerény, kedves, egyedi humorral megáldott Gizi nénit, aki még tudott „taní-tani”, s a mai napig nem pusztán verbálisan, hanem lelkiekben és cselekedeteiben is ízig-vérig magyar.

A könyvbemutatót Kovács Melinda moderátor szívhez szóló gondolatai nyitották, majd az Andante Kórus is kedveskedett a szerzőnek.

A következő bő órában a könyv szerzőjével beszélgetett N. Horváth Erzsébet, az Új Tapolcai Újság havilap főszerkesztője. Nehezen kezdett bele élete főbb állomásainak elmesélésébe Takáts Gizella, de a teremben helyet foglalók közül mindenki tudta- ha valakinek, Gizi néninek a fő fegyvere a magyar nyelv.

Már az általa említett számok is beszédesek: 60 év az oktatásban, több, mint 15 ezer diák, 40 éven keresztül volt kórusa, akiknek 800 dalt tanított meg.

„… életem, a hivatásom maga volt a diadalút”- fogalmazott. Elérzékenyülve szólt szüleiről, magas beosztású édesapjáról, akit három fő vezérfonal mentén élte mindennapjait- adok, tűzifa és kenyér. Ő is eszerint nőtt fel, munkára nevelték őket. Kikerekedett szemmel, mosolyogva beszélt azokról az élményekről, amelyeket pályafutása során a tanulókkal közösen élt át.

A tőle megszokott ironikus-vicces formában mesélte el élete párjával- Görcsös Mihállyal történt ismerkedésük előzményeit, amelyen jót derült a nagyérdemű is. Pedagógiai tanulmányait a pécsi, szegedi és budapesti egyetemeken végezte magyar nyelvből, történelemből és kémiából, majd 1982- ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán doktori címet szerzett. Erről és zenei vénájáról is hallottak a megjelentek anekdotát a Kodály-tanítványtól.

Külön „fejezetet” szenteltek a könyvvel kapcsolatos tudnivalóknak. Mint kiderült, a Szólj síp, szólj! „jogelődje” már a Hangodi László főszerkesztőségéhez köthető Új Tapolcai Újság hasábjain megjelent, aminek immár nyolc esztendeje.

„Ahogy jöttek az alkalmak, vele jöttek a szösszenetek is, így aztán papírra vetettem a bennem rejlő gondolatokat”- fogalmazott a szerző. Az intelmekről szóló könyv kulcsszavaiként a becsület, türelem, példa, következetesség, bölcs alkalmazkodás is visszaköszön.

A beszélgetést a Duna televízió munkatársa köszönő levelének felolvasása szakította meg /Németh István Péter irodalomtörténész, költő olvasta fel- a szerk./, majd Gizi néni egyik versét szavalta el Pálmai Márk.

„Észre kell vennünk egymás gondját, baját, nyitott szemmel kell járnunk a világban! Vannak csendes csodák, de sajnos csendes nyomorúságok is. Sokszor az szorul segítségre, aki a legcsendesebb.
A Szlovákiában eltöltött idő csak megerősített szolidaritásomban. Tetteimben a jutalom!”- nyilatkozta lapunknak Takáts Gizella két éve, a könyvbemutatón is erről beszélt. Nem véletlen, hogy a mélységes identitástudat mellett az együttérzéstől és részvéttől vezérelve ajánlotta fel, hogy minden eladott könyve árának felét Kárpátaljára szánja- így segítve a rászoruló gyermekeken.

„Amíg csak bírom, folytatom ezt a karitatív tevékenységet is”- mondta határozottan a nyugállományú pedagógus.

„A szeretet kulcsa minden gyermek szívének zárját nyitja” és a „Hála nagyon szép virág” bölcseleteivel is érzékeltette, hogy más volt a hat évtizeddel ezelőtti gyermek, és más a mai, de meg lehet találni a közös nevezőt, ha kitartóak vagyunk. A tartalmas beszélgetés végén utalt rá, hogy tehetség, szorgalom és lehetőség is kellett ahhoz, hogy ez a kötet napvilágot láthatott, de olykor harcok, vagy bizonyos mértékű megalkuvások árán sikerül. Szeretne még „annyi-amennyi” egészséget a jövőben… emellett szolgálni és írni tovább.. ameddig Isten engedi- vázolta fel a közönségnek a jövőképét mindenki Gizi nénije.

A rendezvény végén ajándékokat adtak át a kötet szerzőjének, majd dr. Takáts Gizella dedikálta a megjelent könyvét.

A "szeretet tapolcai követe"- még 2005. november 15- én készült a fotó, amikor az önzetlen, fáradhatatlan, hittel, reménnyel és szeretettel felvértezett Gizi néni "útra kél", hogy lábbeliket vigyen a kárpátaljai gyerekeknek.