Tapolca- 2010. november 26.- Jakab István idézetét-"A víz az élet szülőanyja"- választották a szervezők mottóul annak a falikárpit kiállításnak, amely dr. Papp Zsuzsanna radiológus, textiltervező munkiból készült.
A rendezvénynek- amelyre szép számú érdeklődő érkezett- a Tamási Áron Művelődési Központ adott otthont.

Bognár Ferenc intézményvezető bevezető szavai után Bordácsné Kishonti Ildikó, aki maga is népi iparművész, valamint Népművészet Mestere minősítésekkel is rendelkezik, a Nobel-díjas Borisz L. Paszternák gondolataival nyitotta meg a tárlatot:"- A művészet mindig a szépséget szolgálja, a szépség pedig a formával bánni tudás öröme, organikus kulcsa a létezésnek, minden élőlénynek birtokolnia kell a formát, hogy élhessen és így a művészet... az élet örömről beszél."
A következő percekben érintette a kiállító tapolcai kötődését, pályafutásának állomásait, köztük a zenei tanulmányokat, a rajzolást, majd a meghatározó gobelin-kurzust.
A tucatnyi egyéni és számos csoportos kiállítást maga mögött tudható textiltervező a nyugdíjas napjaiban is tevékenyen dolgozik a keszthelyi kórházban- tudtuk meg Bordácsné Kishonti Ildikótól- emellett utalt a személyes kontaktusukra is:"- Zsuzsával 12 éve Keszthelyen, a Művelődési Házban lévő kiállításom után ismerkedtem meg. Ettől kezdve jár a szakkörünkbe, ahol többek között népi és iparművészeti szövéssel is foglalkozik. Míves alkotásait látva megbeszéltük, hogy a metszetek után saját terveit, és a férje Balatonról készített művészi értékű fotóit jelenítse meg gobelin technikával.
Az itt látható alkotások egy része is ezt a panorámát jeleníti meg, ahogy ő látja az udvarból a tájat más év- és napszakban."
Kiemelte a látott szövési technika lényegét, amelyet a "gyapjúszállal való festészetnek" is neveznek, ahogy a gobelint a "királyok textiljének".
Kuriózumként hatott Zsuzsanna hivatása és hobbija közötti képi összemosódás, miszerint a radiológus naponta több alkalommal is látja a tüdő artériás ereit fekete- fehérben, ami az alkotásán már a szomorúfűz ágrendszerében köszön vissza.
A kiállító személyt méltató népi iparművész keretet adva megnyitójának, Gárdonyi Géza örök érvényű idézetével zárta gondolatait:"- A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra maradandósítani. Csak művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb, antul sikerültebben..."
A rendezvényt a Nefelejcs Népdalkör színesítette.

Még a kiállítás megnyitó előtt kértem meg dr. Papp Zsuzsannát, osszon meg néhány gondolatot a kedves Olvasókkal.

- Szeptember 23- án még a "másik oldalon" állt. Ön nyitott mega "V.O.G.É."-ban egy gobelin és Miskakancsó kiállítást. Melyik a hálásabb, lélekemelőbb érzés?
-Érdekes a kérdés, de mindkettő nagy izgalommal jár, nehéz lenne súlypontozni. Megtiszteltetés volt számomra a már említett tárlatot megnyitnom, hiszen abban még kevesebb a gyakorlatom. Saját kiállításból már egy tucat volt, csoportosból a többszöröse.
A jelenlegi nagyon fontos számomra, mert Tapolcán még soha nem állítottam ki az alkotásaimat.
- Láthatjuk még a jövőben az újabb "szépségeket" is?
- Ahhoz, hogy új anyaggal jelentkezzem, nagyon sok időnek kell eltelni. Ennek egyszerű magyarázata van. Látható pl. a négy elemből a Tűz címet viselő mű, /jobb oldali fotón/ amelybe közel 600 munkaórát fektettem. Természetesen, amennyiben lesz annyi és igény is, nagyon szívesen jövök egy másik alkalommal is.
- Néhány mondat Önről, művészi vénájáról azoknak, akik csak most olvasnak Önről először?
- Mintegy két évtizede foglalkozom már a szövéssel. Akkor merült fel bennem a gondolat, amikor nyugdíjba vonultam. Az a Sors akarata, hogy ennek ellenére még mindig aktívan dolgozom a keszthelyi kórházban röntgenesként.
Nem tudnám elképzelni mindennapjaim passzivitásba vonulva, gyerekkorom óta rajzolok, festek /akvarell/. Mellette az egész életemet- radiológusként- fekete-fehérben töltöttem, szükségem volt és van a színekre, annak harmóniájára. Ebben a műfajban találtam meg a kreativitásom kiteljesedését, illetve a belőlem felszínre törő érzés-komplexumot a falikárpitjaimon keresztül tudom átadni a nagyközönségnek.
Ez nehéz feladat... pozitív nyomot hagyni az emberekben, a lelkükben!
- Ön melyik irányvonalat képviseli?
- Az alap a szövött francia gobelin. A kiállított alkotások mégsem ezek, hanem úgynevezett vegyes technikával készültek. Annyit jelent, hogy kis mértékben eltérek az alaptechnikától... de ez egy gyűjtőfogalom, amely nagyobb szabadságot is enged az alkotónak.
- Kihívás a sok nagyméretű, időigényes alkotás? Frappáns az idézet is...
- A víz-, ahogy az idézetben is olvasható- szerves része életünknek, a négy alapelem egyike, és szorosan kapcsolódik a kiállított anyaghoz is. maga az idézet a szervezőket dicséri.
Nem is annyira az időigényes alkotás a kihívás, hanem inkább a szabadságfoka. Nem egy előrenyomott mintáról van szó, amit jól vagy rosszul kiszínezek. Mindez az én rajzom, az én "fonallal festésem". Az első mozdulattól az utolsóig egyedi és megismételhetetlen.
Hiába ígérne bárki milliókat, hogy ezt vagy azt az alkotásom készítsem el neki- képtelenség lenne!
Ennek a műfajnak- egyebek mellett- ez is a szépsége és a kuriózuma.