Tapolca- 2010. december 22.- Mindenki Karácsonya- e két szó hallatán a tapolcai polgároknak egy immár hagyományos, bensőséges hangvételű rendezvény jut eszébe, melynek célja, hogy a Szeretet ünnepe előtt együtt érezzük e kihalófélben lévő emberi érzés erejét, melegét. Még akkor is, ha néha az aktuális szónok a megható gondolatok közé- néhány mondat erejéig- becsempészi a pártpolitikát is.
Idén is együtt ünnepelt a város apraja-nagyja a Szentháromság- szobor környékén, a Fő téren.

A szép számú érdeklődőt, ünnepelni vágyót Kovács Melinda moderátor kedves szavai köszöntötték, majd a szeretet, a Karácsony jegyében következtek ünnepi beszédek, mindenki e téma köré fonta mondandóját.
Elsőként Sólyom Károly alpolgármester szívhez szóló beszédét hallgatta a tömeg, majd a történelmi egyházak képviselői következtek- Szabó Emőke református, Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész, végül Csere Sándor kanonok-plébános is kiemelte a Szeretet ünnepének jelentőségét.
A tartalmas rendezvényt a Tapolcai Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézményének alsó tagozatos diákjainak előadása színesítette, majd a Járdányi Pál Zeneiskola  pedagógusaiból és növendékeiből álló Rézangyalok Fúvósegyüttes tette emlékezetesebbé az ünnepi előkészületek meghitt perceit.




















Sokan voltak kíváncsiak az idei Mindenki Karácsonya rendezvényre is.





















Felkészültségükről adtak számot a "Kazinczys" tanulók, tartalmas, látványos műsorral kedveskedtek a nagyközönségnek.





















A Járdányi Pál Zeneiskolából érkezett a Rézangyalok Fúvósegyüttes- zene felsőfokon!

Sokakban fogalmazódnak meg ilyenkor szubjektív gondolatok, közülük való a fotókat is készítő Móricz Gábor, aki a helyi rendezvények rendszeres résztvevője, illetve- alkalmanként- polgárőrként segítője is:
- Sajnos, vannak Tapolcán is, akiknek nincs kivel, nincs hol, és nincs miből ünnepelni. Ezért nekünk kellene számukra boldogságot, szeretetet adni, erről kellene a Mindenki Karácsonyának is szólni!
Vajon gondoltak a hajléktalanokra, a nélkülözőkre, a magányban élőkre, a tisztességben megöregedett embertársaikra?
Ezért kérem, ne a külsőségekre összpontosítsunk, hanem mindnyájan nyissuk ki szívünk kapuját a rászorulóknak.
Egy jó szó, egy baráti ölelés, az, hogy törődnek velük, sokat jelent ezeknek az embereknek.
Vallom, hogy az örök érvényű mondat soha nem válik eléggé elcsépeltté, éppen a tartalmi mondanivalója miatt: Ha rámosolyogsz a Világra, a Világ visszamosolyog Rád!