"...fotóm is egy vasúti átjáró mellett készült. Itt néhány éve egy idősebb házaspár lelte halálát, mert azt hitték, hogy... ma egy kereszt áll a tragédia helyszínén (és egy fenyőfa)- mementóként és figyelmeztető jelként az arra közlekedőknek. A hozzátartozók pedig minden évfordulón könnyek közt helyezik el az emlékezés koszorúit, és az örök életet szimbolizáló mécseseket"- március 23- iki jegyzetemben voltak olvashatók e sorok.
Mára az idézet zárójelben lévő részlete vált aktualitássá... sajnos!

"Anyám vigyél magaddal.../ Ahol csendes sírok között,/ mélyen megérint a gyász./ Ott majd megkérdezem tőled,/ csonka keresztek mögött,/ halottakra, mondd, ki vigyáz?"
Bakos Erika: Vigyél magaddal című verséből való az idézet. Némi asszociáció szükséges, ugyanis a történet főszereplői nem a halottak, inkább a jelképes sírjukhoz ültetett fenyőfa, ahogy azt a lead szövegben olvashatták.
Valóban meglátogatják a baleset, illetve halálos kimenetelű tragédia helyszínét a hozzátartozók. Sokat járok arra, jómagam is tanúsíthatom ezt a tényt.
A kereszten az elhunyt szülök neve, kora. A fűben mécsesek, a kereszten hol koszorú, hol pedig a fűben virágcsokor... a kereszt háta mögé pedig egy formás fenyőfa csemetét ültettek annak idején. Bal oldali fotó-mixen a még tavasszal is ép fa látható.
Ez a szép fa egészen Karácsonyig új hajtásokkal köszönte meg az életet az emlékezés keresztjénél. Az apró fenyőből közel 2 méteres sudár, haragoszöld /zöld- az új élet reményének szimbolikája/ és szemet gyönyörködtető fa lett.
Ez lett a veszte! A Karácsony közeledtével bizonyára egy környéken lakónak megtetszett, és ahogy a jobb oldali fotón is láthatják, ki is vágta.
Mindig felteszem magamban, magamnak a kérdést, hogy még meddig süllyedhet az emberiség?
Rá kell jönnöm, nincsenek határok. Nem elég, hogy jogtalan módon megvonta az életet egy élőlénytől, halmazati aljasságból még kegyeletsértést is elkövetett.
Milyen lelkivilággal rendelkezik az ilyen ember? A Szeretet ünnepe előtt- pusztán "spórolási" célzattal, egy elhunyt házaspár jelképes sírja mellé ültetett mementót vágott ki.
Vajon, amikor Szenteste ott állt, vagy álltak a karácsonyfa előtt, megszólalt-e a nem létező lelkiismerete? Az aljas cselekedete miatt, amellyel ezáltal mérhetetlen szomorúságot okozott az elhunytak családtagjainak! Esetleg gondol-e majd arra, hogy Ő mit tenne, ha vele, illetve elhunyt  hozzátartozóinak sírját gyaláznák meg ily' módon?
Ezer és ezer kérdés vetődik fel ilyenkor egy jóérzésű emberben... ugyanakkor mérhetetlen szomorúság is elönti a lelkét.
Mi lesz a következő cselekedet az ilyen elvetemült, szívtelen emberek kelléktárában? Talán éppen Bakos Erika sorai fognak aktualizálódni: