Tapolca- Megdöbbentő számadat, hogy hazánkban 1 millió fölötti kóbor kutyát számlálnak. Sajnos, már nagyon sok cica is erre a szomorú sorsra jutott. Közülük a "szerencsésebbek" állatmenhelyekre, vagy ideiglenes gazdikhoz kerülnek, de sokukat az utcán, erdőkben, egyéb helyeken éri el a végzete. Dr. Ásványi Tamás tapolcai állatorvossal egy sorozatot indítunk útjára, amely ezt a kérdéskört feszegeti, és még sok egyéb állattartással kapcsolatos miértre is választ fogunk kapni.

A Pitbull potenciális veszélyt jelent egy gyermekre? Esetleg családbarát fajta? Valóban olyan a kutya, mint a gazdája?- ezeknek a kérdéseknek is utána jártam. Aki válaszolt, sorozatunk házigazdája: dr. Ásványi Tamás.

- Külön téma egyes kutyafajták megbélyegzése: Pitbull- öldöklő, tacskó- alamuszi, alattomos… van valós alapja ezeknek a jelzőknek?

- A kinemesített fajtákat valamilyen céltól vezérelve tenyésztették. A tacskót többek közt vadászatra- nagyszerűen hajtott vadakat, emellett kis mérete miatt befért a rókalyukba is. Vehemens vérmérsékletű eb, ezért is mondják rá, hogy alattomos, amikor például odacsíp az ember bokájához.

A Pitbullt valóban harci kutyának tenyésztették ki. Nem véletlenül, hogy hihetetlen erős állkapoccsal rendelkezik- erős a harapása és a fogása. Ezt a fajtát, ahogy a boxert is, azért tenyésztették, hogy az erősebb, nagytestű állatoknak (bivaly, szarvasmarha, elefánt- Hannibál idején) is oda tudjon harapni. Ez komoly visszatartó erő volt a másik fél számára.

Összegezve- a Pitbull nem kutyaviadalok főszereplőjének, hanem emberek védelmére tenyésztették ki.

Azt sem árt tudni, hogy a Pitbullhoz hasonlóan a Amerikai staffordshire terrierek sem viselik el  fajtársaikat. Sőt, utcán való sétáltatás közben, ha más állatot lát, rámozdul. Azonban emberre nem jelent alaphelyzetben veszélyt, csak akkor, ha erre a célra képezik ki.

A fajtakönyvében is családbarát, gyerekek mellé is ajánlott jószágként szerepel. Megbízható, hálás, szeretetteljes kutyus, de ehhez egy olyan nevelési mechanizmus is szükséges.

Voltak és lesznek is kontrasztok- nem vitás! Dobermannból is lehet a gyermek mellé jámbor játszótársat nevelni, de spánielből is harci ebet- kiképző, kiképzés függvénye.

- Van egy mondás, miszerint: Amilyen a kutya, olyan a gazdája. Mi igaz ebből?

- Minden. Ábrázatra és mentalitásra is megállja a helyét ez a kijelentés. Mér a fajta kiválasztásánál is egy külső tulajdonság dominanciája alapján választunk. Elképzelhető, hogy tudatalatti, de az adott fajta már élvezi a szimpátiánkat, ugyanis saját tulajdonságaink bizonyos részét látjuk benne.

A velünk élő négylábú kedvencünk az összes apró rezdülésünket, attitűdjeinket felismeri… mivel számára Te vagy a falkavezér, ezért nem véletlen, hogy felveszi ezeket a viszonyulási mintákat. Amikor megnézzük az 5-6 éves kutya viselkedését, szinte ugyanazt látjuk, mint a gazdájánál.

Létezik olyan is- tanítják az Állatorvosi Egyetemen-, hogy rokonszenv-sántítás. Megfigyelhető, hogy amennyiben a gazdi sántít, egy idő után- bár a kutyának semmi baja-, mégis elkezd sántítani. Ez egy pszichésen kialakult viselkedésforma, valójában szervi elváltozás nem mutatható ki a kedvencnél- mindössze a kutyus gondolja úgy, hogy ez így van rendjén.

Másik példa. Amikor a rendelőm várójában egy frusztrált kutyatulajdonos hozza be a jószágot, látható, hogy az eb is ideges- ugat egyfolytában, nyüszít, nehezen kezelhető. Kiegyensúlyozott, nyugodt gazdi esteében a kutya is hasonlóképpen viselkedik-, türelemmel kivárja, amíg sorra kerül, várja a kiadott parancsszavakat, amikre megfelelően reagál is.

A négylábú családtagunk alapján jellemrajzot készíthetünk a gazdájáról… de mindez fordítva is igaz!