Pócsi Béla. Édesanyjától a növények, édesapjától az állatok szeretetét örökölte. Hatszoros világbajnok díszmadártenyésztő. Genetikailag van a zsigereibe kódolva a Természet, az állatok, a madarak szeretete. Az utolsó mohikánok egyike, aki még a nagybetűs EMBER kategóriáját képviseli. Idén ismét világbajnok lett, úgy, hogy madarai nélküle utaztak a franciaországi világbajnokságra. Az elismert szakember készséggel válaszolt lapunk kérdéseire.

- 2011. január 21-30-ika között került megrendezésre a franciaországi Toursban az 59. Díszmadár Világbajnokság, ahol Pócsi Béla nemzetközi hírű turákóival 2 arany-, 2 ezüst-, és 1 bronzéremmel gazdagodott. Az elismert szakembert kérdeztük a részletekről.

- Úgy döntöttem, hogy idén is megmérettetem magam, illetve madaraimat. Sajnos, anyagi okok miatt nem utazhattam velük, de a Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetségének elnöke- Tóth Sándor biztosított arról, hogy a Nyíregyházáról érkező autó a helyszínre szállítja a 14 példányt.

Előtte, már hajnali 2 órától azon dolgoztam párommal-, Zsuzsával, hogy a 95 madárból kiválasszuk azt a tizennégyet, amelyeknek esélye lehet a versenyen. Miután megtörtént, megmostuk az arcukat, lábaikat, majd megszárítottuk őket. Nagyon gyengéd bánásmódot igényelnek, mivel a turákók tollcsévéje lazán ül a bőrbe. Egy rossz mozdulat… és csak a madár farka marad a kezedben! Ezúton is külön köszönet életem párjának, a dicsőség legalább fele őt illeti, rengeteget segített és segít a mai napig.

Mivel Franciaországban és az előző versenyek színhelyein is magas a díszmadártenyésztés berkein belül a lágyevő kategória kulturális szintje, nem sok esélyt láttam a sikeres szereplésre. A madarak gyűrűszámát, állat-egészségügyi, CITES-papírokat (Tenyésztői bizonylat) és a nevezési díjat (10€/madár és 12€ a katalógus) már december 12- ig el kellett küldeni a verseny helyszínére,

A mintegy 1800 km- es és 20 órás utat szivaccsal bélelt helyen- étlen-szomjan- töltötték a madarak. Maga a kiállítás 10 napig tartott, ahol 20 ország több mint 20 ezer szépsége vett részt. Az enyémek az F2- es szekcióban indultak, ahol 1000 feletti volt az indulók száma. Hazánkat 15 díszmadártenyésztő 53 madara képviselte, rajtam kívül- sajnos-, senki sem érdemelt ki dobogós helyezést. A Sors úgy akarta, hogy idén is felállhattam a dobogó legfelső fokára, ezúttal is 2-2 arany és ezüst, valamint egy bronzérem tulajdonosa lehettem.

Nemcsak egyéniben, hanem kollekcióban is indultam és nyertem /kollekció= 4 db azonos fajtájú és évjáratú 1-2 esztendős madarak nevezhetők be/. A kollégáknak „mellékeltem” a madaraim táplálékát is- 25 kg banánt, 10 kg körtét és szintén ennyi cseresznyebefőttet.

Szomorúan tapasztaltam, hogy február 1- jén, mikor megérkeztek, már annyira le voltak gyengülve, ha 2-3 nappal tovább tartott volna a verseny, állományom felét elhullottan kapom vissza. Nem kaptak megfelelő mennyiségű táplálékot, pedig fontos lett volna, mivel nagyon gyors az anyagcseréjük. Idehaza öt napon át kapták az anti- és a pro biotikumokat, így aztán szépen helyre jöttek.

- A sportolóknál az ember, ebben az esetben ember és állat párhuzamos felkészüléséről van szó.

- Valóban komoly felkészülést igényel- minden téren. Azt hittem, nálam is úgy működik, mint a világbajnok sportolóinknál… küzdök és készülök minden erőmmel, amíg a hőn áhított aranyat a nyakamba nem akasztják… tudván, hogy ehhez minden segítséget megkapok, majd a munkámat, annak gyümölcsét anyagilag és erkölcsileg is elismerik a város elöljárói. Nos, én nem tudom elmagyarázni a „versenyzőimnek”, hogy most kell csúcsformában lennetek! Az ember tudatosan készül a versenyre, az állatokat az ösztönei vezérlik. Nem tudom őket befolyásolni, ennek ellenére mégis világbajnokként térhettem, helyesebben tértek haza madaraim- immár harmadszor. Akkor hol az értékrend?

- Öt éremmel ismerték el az idén nevezett turákókat. Részleteiben?

- Hivatalos okmányokkal rendelkező madarakat lehet nevezni, a világ legjobb bírái döntenek arról, hogy a jók közül is kik lesznek a legjobbak. 100 pont a maximum- ilyen madár nem létezik! Az enyémek 90-94 pont között kaptak. Az egyik kollekcióm harmóniájáért még 5 jutalom pontot kaptam- így lehettem világbajnok. A másik kollekciómat már „csak” 4 plusz ponttal értékelték-, vagyis ez a 2. helyhez volt elegendő. Egyéniben 6 példányomat indítottam- közülük a 93 pontot elérő Livingstone-turákóm „aranyos” lett, emellett 1-1 ezüst- és bronzéremmel is gazdagodtam.

Eddigi három világbajnokságról- összesen- 6 aranyat, 6 ezüstöt és 3 bronzot hoztam haza, öregbítve városom és hazánk hírnevét.

Igaz, nem kicsi áldozat árán. Minden reggel korán kelni, a tenyészállomány naponta közel 20 kg gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt el, amit le kell reszelnem, vagy éppen fél centis darabokra vágnom. Emellett nincs Húsvét, sem Karácsony, az év minden napja kemény munkával telik.

- Milyen érzések kavarogtak Önben, mikor megtudta, hogy világbajnok lett, és a Himnuszt mégsem Önnek játszották?

- Köszönöm, nagyon jó kérdés! Valóban… már két alkalommal is megtapasztaltam, átéltem, milyen érzés, ha az ember egy nemzetközi megmérettetésen a dobogó legfelső fokára állhat… és csak neki szól a világ legszebb Himnusza /könnybe lábad a szeme/…

Belgiumban még elsírtam magam, Olaszországban elérzékenyültem, de ott már egyéb gondolatok is megfogalmazódtak bennem.

Nem tagadom, rossz érzéssel töltött el, hogy nem tudtam a madaraimmal lenni Franciaországban. Jó lett volna, ha megint én foghattam volna a magyar zászlót, hallgathattam volna a Himnuszt… ezúttal négy kedves kollégámat érte ez a megtiszteltetés. Nem elsősorban a dicsőség miatt sajnálom ezt az egészet, hanem szakmai okok miatt. Nagyon sok új dolgot tapasztal, lát ilyenkor az ember, ami által tovább tud fejlődni, a hasznos dolgokat be tudja építeni mindennapjaiba.

Élő állatokkal bánni hihetetlen összetett, nehéz és felelősségteljes feladat. Talán ezért is tartom, tartjuk értékesebbnek a mi győzelmünket, mint amikor egy élsportoló nyeri el ugyanezt.

Ráadásul nekünk minimum két évre előre kell gondolkodnunk, megtervezni a jövőt, hogy hány majd hány madarat szeretnék versenyeztetni, stb.

Egy példa: 2010-ben 20 hím és 20 nőstény turákot raktam párba, de a tenyésztési eredményt így sem lehet garantálni… ennek ellenére, ebből 24 fióka született, már le is vannak jelentve a szakhatóságnak. Ezekből kell majd kiválasztanom azokat, akiket a következő világbajnokságra nevezni szeretnék. Biztosíték nincs arra, hogy ezek a madarak éppen akkor megfelelő kondícióban vagy harmóniában lesznek.

Lényeges, hogy amíg a madaraim között vagyok, látom az emberek mosolygós arcát, addig a lelkem boldogsággal és szeretettel töltődik, mert bennem még él a szeretet, önzetlen segítségnyújtás, idősek tisztelete, szavahihetőség és ismerem a boldogság érzését is. Minden út a Természetbe vezet vissza- a Flóra és a Fauna nélkül nincs Élet. A virágok, fák, folyók, madarak és azok csodálatos trillái- ezek az igazi szépségek, amik be- és kitöltik mindennapjainkat.

A boldogság egy olyan madár, amit erőszakkal nem tudsz megfogni, mert kisiklik a kezeid közül, de ha csendben, türelmesen vársz rá, egymásra leltek! Kívánom mindenkinek, hogy egyszer a vállára szálljon a boldogság Kék Madara!

- Amikor az ember ennyi nemzetközi elismerést szerez, vajon már a név is elegendő a sikerhez?

- Hazai kiállításokról szinte minden lehetséges érmet elhoztam már, a szerbiai bírák biztattak még annak idején, hogy ezt a csodálatos állományt világbajnokságon is meg kellene mutatnom. Úgy döntöttem, belevágok, mert ez által is a városom, országom hírnevét fogom öregbíteni. Lágyevő kategóriában- ekkora állománnyal- tudomásom szerint hazánkban senki, de Európában is csak kevesen rendelkezhetnek.

Kétségtelen, hogy a szakmában, a kategóriámban már elismert vagyok. Maradandót is alkottam, vannak madárfajok, (Vörös bóbitás-turákó, Viola-turákó, stb.) amelyek az én nevemhez köthetőek, azaz én tudtam őket először tenyészteni. Küldetésünk van- nekem az, hogy megalkossam Magyarország első Madár- és Növényparkját. Ez lenne életem munkájának a megkoronázása. Az „önfényezés” nem az én világom… de már nem etetni, itatni és takarítani… hanem alkotni szeretnék- 12 éves korom óta ezen, ezért dolgozom.

Az általam felhalmozott tudásanyagot, eredményeket át szeretném adni egy olyan ifjúnak, akiben megtalálom fiatalkori önmagam.

- Már a 2009 szeptemberében Önnel készített interjúban is taglaltuk egy lehetséges Madár- és Növénypark életre hívását? Azóta semmi sem történt?

- Fogalmazzunk úgy, érdemi előrelépés nem történt. A városnak, a régiónak, a lakosságnak, nagyoknak és főleg kicsiknek szeretnék egy olyan dolgot megvalósítani, amely idegenforgalmi jelentőséggel is bír, a fiatalokat a Természet felé orientálná. A ma embere már egy virtuális világ részese, ez nem jó! Fogadják el a város vezetői is- minden út a Természetbe vezet vissza. Flóra és Fauna nélkül nincs Élet. Az I. Egzotikus Díszmadár Kiállítás- 2009 szeptemberében élő példa volt arra, hogy lenne igény erre az objektumra. A több mint 4000 érdeklődő minden várakozásunkat felül múlta… voltak olyanok, akik mindhárom napon, több órát töltöttek a helyszínen, és elégedetten távoztak.

Ilyen jellegű Madár- és Növényparkok az uniós országok többségében, már 30-35 esztendeje nyereségesen működnek. Tapolca is igényelné, de egyelőre hiába. Ajánlom, hogy a Képviselő-testület még idén látogasson el például Tenerifében a Loro Parkba /fotón- jobbra/, vagy Németországba- a Walsrode Madárparkba- és nézzék meg, milyen földi paradicsom fogadja őket, milyen élményekkel térnek majd haza… utána döbbennek majd rá, hogy eddig mit is veszítettünk.

Amennyiben elindították volna a projektet, akár már a 2015- ös világbajnokságnak Tapolca adhatott volna otthont, ami minden szegmensre pozitívan hatott volna.

Kiragadok két levél részletet, amelyből megérti a Kedves Olvasó, hol is tartunk.

„Tapolca Város Önkormányzata Képviselő-testülete a kizárólagos tulajdonában lévő Tapolcai Városfejlesztési Kft. (8300 Tapolca, Hősök tere 15.) részére 4.500.000,-Ft, azaz Négymillió-ötszázezer forint összeg biztosítására előzetes kötelezettséget vállal a projekt megvalósítását biztosító településrendezési eszközök elfogadását követően a 2011. évi költségvetése terhére a tapolcai Madár- és Növénypark Megvalósíthatósági Tanulmánya és építési engedélyezési szintű terveinek elkészíttetésére.”

(Részlet az ELŐTERJESZTÉS-ből, Kelt: 2010. június 11., ügyiratszám: 14/503-1/2010.)

A másik levél már idén íródott.

„Tapolca Város Önkormányzata Képviselő-testülete a 2011. évi költségvetését a 2011. február 11-i ülésén fogadja el. A rendelet-tervezetben a 2010. június 18- án kelt 77/N/2010. (VI.18.) Kt., illetve a 78/N/2010. (VI.18.) Kt. határozatoknak megfelelően rögzítésre került az előzetes kötelezettségvállalás a Madár- és Növénypark tervezésére 4.500eFt összegben. Ez az összeg azonban nem azonnal és kizárólag a feltüntetett célra használható fel, ellenkező döntésig. A hivatkozott határozatban előírtak szerint a településrendezési eszközök módosításának előkészítésére megkezdődött, amelyek képviselő-testületi elfogadását (várható időpontja 2011. III. negyedév) követően történhet a pénzeszköz átadása a Tapolcai Városfejlesztési Kft. részére a Megvalósíthatósági Tanulmány és építési engedélyezési szintű tervek készítésére.

Az Ön által elképzelt- vitathatatlanul Tapolca érdekeit is szolgáló- fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésre.” (Kelt: Tapolca, 2011. február 9., ügyiratszám: 1/218-1/2011.).

A polgármesteri levél taglalja még a pályázati források lehetőségét, vissza nem térítendő támogatást, az önrész igazolására, biztosítékok körére is kitér, valamint a vállalkozás turisztikai fejlesztéséhez biztosítható anyagi eszközök nagyságáról, rendelkezésére állásáról is szó esik. Ennyi történt idáig…

A Madár- és Növénypark projekttel ki tudja mi lesz… de azt őszintén remélem, még idén találok olyan befektetőt és objektumot, ahol legalább egy szezonális kiállítás megvalósítható lenne, ezen belül a diákok részére egy oktató-központ. Itt sok mindent élőben magyarázhatnék el a gyerekeknek, amiről éppen akkor tanulnak. Remélem, hogy a helyi Vállalkozók Egyesületére ezúttal is számíthatok, ahogy az eddigi pozitív hozzáállásukért és önzetlen segítségükért is köszönetemet szeretném kifejezni.

Soha nem a saját, hanem a település érdekeit tartotta, és tartom szem előtt, hiszen Tapolca adottságainál fogva csak a turizmusra tud alapozni.

Nekem nincs szükségem autóra, sikerre, pénzre és csillogásra… csak a több évtizedes tervem váljon valóra… és a világ legboldogabb embere, díszmadártenyésztője leszek!

Pócsi Béla sárga-kék Arapapagája igazi egzotikum és szórakoztató jelenség- felső fotón gazdája szájából veszi el az eledelt, míg az alsó képen az egyik "legfrissebb" aranyéremmel a csőrében pózol.