Tapolca- Voltak és lesznek is köztünk élő jól menedzselt tehetségek, akiktől nap mint nap hangos a média. Ugyanakkor akadnak névtelen hősök, akik szintén eltérnek az átlagostól az élet valamelyik szegmensében. Az utóbbiak táborát erősíti egy végtelen bűbájjal megáldott, kislányos külsejű, de hihetetlenül karizmatikus huszonéves hölgy- Töreky Melinda. Talán a mellékelt fotók beszédesebbek lennének, de ismerjék meg Önök is a saját tervezésű darabokat készítő ruhaipari technikust is.

- Kislányos, ártatlan tekintet, rocker cuccok- elég nagy a kontraszt. Miből lett a "cserebogár"?

- Eddigi életem- irodalmi nyelven szólva- elég keretes szerkezetű. Tapolcán születtem ugyan, de 20 éven át Balatonedericsen volt az otthonom. Nemrégiben költöztünk vissza ebbe a kedves kisvárosba. Diákéveimet a már említett Balaton-parti község- anno dr. Nagy Endre nevét viselő általános iskolában végeztem. Már hetedik osztályos koromban úgy éreztem, hogy a ruhákkal kapcsolatos érdeklődésem nem puszta szalmaláng lesz. Eszerint is tanultam tovább. A pápai Acsády Ignác Szakképző Iskolában folytattam középfokú tanulmányaimat. Ugyan két "ősöm" is szakmabeli volt- varrónő-, de ennek ellenére nem mondhatom, hogy genetikai úton örököltem a ruhakészítés iránti vonzódást vagy tudásanyagot.

- Itt azért történtek olyan dolgok, amiket magaddal vittél a későbbiekben.

- Így van. Először is köszönetet szeretnék mondani gyakorlati oktatómnak- Pető Attilánénak, aki megszerettette velem a szakmát, bevezetett és megtanította annak fortélyait, amit a szorgalmammal párosítva mára- ha egyelőre csak magáncélra- de kamatoztatni tudok. Pápai éveim alatt alkalmam nyílt részt venni divatbemutatókon is, ahol sikerült eredményesen szerepelnem. Három kategóriában készíthettük el a ruhákat: extrém, alkalmi és hétköznapi. Természetesen saját kreációt kellett bemutatnunk, amit mi terveztünk, varrtunk és léptünk benne a kifutóra. Bárki indulhatott, ha érzett magában kellő tudást, szorgalmat és kreativitást. Személy szerint az extrém és hétköznapi kategória 3. helyét tudtam megszerezni.

- Az elmélet mellett voltak gyakorlati napok is?

- Általában heti két napot töltöttünk a gyakorlattal, ekkor egész nap ott kellett lennünk. A kiszabott alkatrészeket varrtuk, de voltak szabadon választható munkák is. Ezek az esztendők valóban stabil alapokat adtak nekem, de a fotókon is látható ruháimba a kreativitásomat is bele kellett gyúrnom, emellett jó adag szorgalom sem árt ahhoz, hogy a saját elképzeléseidet, ha kell, tűzön-vízen át megvalósítsd. Ugyan rendelkezem egy ruhaipari technikus szakmával, de ez önmagában nem elég... az embernek minden nap meg kell újulni valamilyen szinten.

- Bizonyára az olvasókat is érdekli, hogyan születik meg egy ruhadarab?

- Hmmm... /apró mosoly ül ki az arcára/ van, amikor például meglátok egy jó "cuccot" a televízióban- ez az alapötlet. Ezt követően igyekszem átformálni a saját stílusomra, ízlésvilágomra. Arra is volt precedens, hogy valami extrémhez lett volna kedvem. Bementem a méterárú üzletbe, megnéztem a kínálatot, hogy melyikből mit tudnék kihozni. Megvettem... megalkottam.

- Igaz, hogy lényegesen kevesebb az anyagi ráfordítás?

- A bolti ár mintegy feléből tudok elkészíteni egy-egy darabot, de nem szabad elfelejteni, hogy ott elég sok az egyéb költségvonzat. Az alkalmi ruháim esetében még az eredeti ár felét sem érem el a végelszámolásnál.

- Mennyire időigényes az elkészítésük?

- Sok összetevőtől függ. Szabásminta, divatrajz, majd a hozzáállás sem mellékes tényező. Megközelítőleg, ha a munkaórákat összeadom- az egyszerűbb darabok egy, az extrémebbek- nagyjából- két napot vesznek igénybe.

- Volt már megrendelésed?

- Az egyik kollégista barátnőm kérésének kellett eleget tennem, szalagavatóra varrtam neki. Tetszettek neki a már látott "műveim", bízott a tudásomban. A másik ruha nővéremhez kötődik, neki tulajdonképpen én ajánlottam fel, hogy elkészítem, mert így elég sokat tudtunk spórolni.

- A ruhaipari technikus tudása mellé a "géppark" is elengedhetetlen kellék!

- Ezen a téren is szerencsém volt. Célirányosan kaptam az ehhez szükséges eszközöket. 10. osztályos voltam, amikor Karácsonyra leptek meg szüleim az első varrógéppel, azt követte ballagásomra a következő. Márkás, minőségi gépek, mindegyik más öltéseket visz fel az anyagra, az egyik például kimondottan a ruhadarab széleinek az elszegésére szolgál.

- Gondolom, ebben láttad a jövőt, szeretnél a szakmában elhelyezkedni.

- Igen. Ez volt a terv. Elvégeztem a boltvezetői iskolát is, ezt követően úgy szerettük volna, hogy egy kisebb üzletet nyitok, ahol a saját tervezésű ruháimat varrhattam volna... de az élet néha keresztül húzza a számításinkat! /elkomolyodik, mereven tekint a távolba/

- Milyenek az eddigi visszajelzések?

- Örömmel mondhatom, hogy idáig csak pozitív kritikákat kaptam. A fiataloknak is elnyerte a tetszését, de az idősebbek is dicsértek, elismerő szavakkal illetek, és biztattak is. Egyszer egy Ki mit tud verseny keretében volt ruhakiállításom- kicsiben- több-kevesebb sikerrel, de egyszer jó lenne nagyban is.

- Véleményed szerint kimutatható fejlődésen mentél keresztül?

- Ezt nem igazán az én tisztem megítélni, inkább úgy fogalmazok, hogy rutint szereztem, ez az idő múlásával gyarapodik. Lehet, hogy precízebbé nem váltam, de szeretem a kihívásokat, nem ismerek lehetetlent. Jó érzéssel tölt el, mikor az álomból- általam lesz valóság!

- Kedvenc "varrnivalód"?

- Az ingek állnak nagyon közel a szívemhez, de ezen kívül, ahogy utaltam is rá az előzőekben, vonzanak a különleges, extrém, egyedi ruhadarabok, azok elkészítése.

- Információim szerint van egy közös hobbitok édesanyáddal, ami kicsit társítható a szakmáddal is...

- Amennyiben Te is a gobelinre gondoltál, akkor igen. Anyuval annak idején előre megfestett mintákon "gyakoroltunk". Ezután- puszta véletlen folytán- olyan mintát rendeltem meg interneten, ami kinyomtatott motívumot ábrázolt, mint a keresztszemeseknél. Mivel ez nagyobb türelmet, precizitást igényelt, én maradtam az előző, könnyebb verziónál. Velem ellentétben, anyu már gyermekkora óta a gobelin szerelmese, nagyon szép munkái vannak. Mivel Ő is elég elfoglalt, jobbára csak a hideg téli estéken hódol kedvenc hobbijának.

- Azért a rockos cuccok sem véletlenek, hallgattál egy másik hobbidról, ami már zenei vonalhoz kötődik.

- Van egy dobfelszerelésem. Ráérő időmben püfölöm, fölösleges energiám levezetésére sem rossz, de engedem felszínre törni zenei vénám rejtett tartalékait is. Gondoltam egyet, mint általában... a neten kinéztem magamnak egy használt dobfelszerelést, amit spórolt pénzemből meg is vettem, majd a tényeket közöltem anyummal. Annyira aranyos volt, hogy tőle meg a "cin"-eket kaptam ajándékba. A dobolás alapjait a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolában sajátítottam el, négy éven át képeztem magam. Multimilliomos jazzdobos ugyan nem lesz belőlem, de hasznos időtöltésnek, hobbinak ez is nagyszerű.

További fotók Melinda kollekciójából

Anya és lánya- a gobelin, mint közös hobbi.