avagy: mi változott meg ennyire? 

Még emlékszem az örömre, amikor megjelentek az elsők. Na nem a költöző madarakra gondolok, hanem a multikra. Emlékszem, hogy álltunk sorba pusztán a bejutásért  (mert sikk lett nagybevásárolni) és hogy hogyan cipeltük haza raklapszám a jobbnál jobbnak vélt beazonosíthatatlan eredetű és összetételű akciós cuccot. Akkor még azt hittük , hogy ezzel is közelebb kerültünk az irigyelt, nagybetűs nyugathoz, és azt már észre sem vettük, ahogy ezek az úthengerek eltaposnak mindent és mindenkit, akit kicsit is konkurensnek találnak.

Én mára már visszasírom a régi kis maszek üzleteket, ahol emberek által készített pultok mögött emberek álltak és kiszolgáltak. Akkor még szívesen sorba álltam, ha kellet, mert ha sorra kerültem, a kiválasztott áru mellé nemcsak köszöntést, hanem ha jó napja volt az eladónak, (mert hát a kereskedő is csak ember) még egy kis mosolyt is kaphattam. Talán ettől, talán nem, de ezeknek a kis üzleteknek megvolt a maguk sajátos hangulata.

Ezzel szemben ma, ha bemegyünk egy szuper- vagy hipermarketbe, azaz betolod a köbméteres bevásárlókocsit (mert itt mindenből csak sokat szabad vásárolni), még akkor is, ha csak egy doboz gyufára van szükséged, mert a marcona biztonsági őr másképp be sem enged, és tolod a kocsidat a végeláthatatlannak tűnő sorok között azt az átkozott gyufát keresve, és már a dohányzásról is leszoknál mire megtalálod amit kerestél a sok egyéb mellett amit nem is kerestél, csak éppen olyan kedvezőnek tűnik, és akkor végre sorba állhatsz a pénztárnál, ahol mindent amit addig összeszedtél szépen sorra kipakolhatod a futószalagra - ahol mindenki végignézheti, hogy mit is készülsz a közeljövőben magadévá tenni - akkor a cyber-arcú pénztáros ördögi gyorsasággal elkezdi a vonalkódokat olvasni (hol vannak már a régi jó pötyögős pénztárgépek). Ha pedig szólni mersz, mert nem vagy képes lépést tartani vele a visszapakolás tekintetében, akkor nézheted a megvető, lenéző pillantásokat, és örülhetsz ha egyáltalán megúszod beszólás nélkül.
Észre sem vettük, és kiszolgáltakból szép lassan kiszolgálókká váltunk, hiszen örömmel hordjuk megtakarított kis forintjainkat a külföldi óriások erszényébe, és az egyre csak vastagszik, gyarapszik…

Talán ez a multi-fíling? Nekem a régi jó kis szatócsboltok hangulata valahogy jobban tetszet.
Talán egyszer majd megérjük, hogy valamelyik multi már nem látja elegendőnek a mi kis magyar vásárlóerőnket, és talán akkor majd egyik-másik kivonul a mi kis piacunkról…De nem baaaj, van máásiiik!