Adózás, helyi adók
Államigazgatás
Állatbarát
Állattartás
Balaton
Befektetés
Bemutatjuk
Bér, jövedelem
Beruházás
Biztosítás
Borturisztika, borturizmus
Cégek, vállalkozások hírei
Cégvilág
Civil hírek
Család
Egészségügy / szociális intézmények
Egyesület
Egyházak
Elektronikus ügyintézés
Elemzések, tanulmányok
Életmód
Energiagazdálkodás
Építési ügyek
Érdekességek
Események
EU információk
EU pályázatok
Felhívás
Fiatalok
Foglalkoztatás
Fogyasztóvédelem
Gasztronómia
Gazdasági hírek
Gazdaságpolitika
Gyermek és ifjúsági ügyek
Gyermeknevelés
Helyi önkormányzat
Helyi rendeletek
Helyi szolgáltatások
Helytörténet
Hőszolgáltatás
Humán
Idegenforgalmi információ
Információ
Informatika
Informatika és távközlés
Innen-onnan
Innováció
Interjú
Internet / multimédia
Irodalom
Jegyzet
Jótékonyság
Kamarák
Karácsonyi ünnepségek
Karrier
Katasztrófavédelem
Képviselők
Képviselők hírei
Képviselőtestület
képviselő-testület
Kézilabda
Kiállítások, konferenciák
Kistérségek
Kitüntetés
Koncert
Konferencia
Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum
Kosárlabda
Könyvismertető
Környezetvédelem
Közbiztonság
Közérdekű információk
Közlekedés
Közlekedési információk
Közműépítés
Közműépítés és szolgáltatás
Köztársasági elnök
Közvélemény
Kulturális programok
Labdarúgás
Lelkisegély
MSZP
Munkaerő
Munkavédelem
Műszaki Tudományok
Nemzeti Fejlesztési Terv
Nemzetiségi ügyek
Népművészet
Nyugdíjasoknak
Oktatás
Pályázatok
Parlament
Párthírek
Pedagógia
Polgári védelem
Politika, közélet
Portré
Rally
Regionális programok
Rendezvény
Rendőrségi hírek
Sport / fittness / szabadidő
Sportrendezvény
Statisztika
Szabadidő
Szociális ügyek
Szociálpolitika
Társadalom
Távközlés
Technika
Terrorizmus
T-Kisebbségek
Történelem
Törvény, rendelet, szabályozás
Tudományos hírek
Tudósítás
Turizmus
TV, rádió
Utazás
Ünnepségek
Vállalkozásfejlesztés
Vallás
Vélemények
Vízszolgáltatás
|
Hadd tanuljon a gyerek!
A termetes
asszonyság - karján egy másfél év körüli kisfiúval, másik kezében egy
jókora szatyorral - éppen a közeli áruházból jött. Tőle pár méterre -
de szemmel láthatóan hozzá tartozva - követte őt két nagyobbacska, de
mindenképpen óvodás korú kislány, akiket az anyuka sűrűn noszogatott,
hogy igyekezzenek már, mert sosem érnek haza. Aztán odaértek a
rendőrlámpához, ahol át kellett volna kelniük a négysávos úttesten - ám
a készülék a gyalogosoknak pirosat jelzett.
Mivel jármű éppen egyik irányból sem érkezett, az anyuka - karján a kisgyerekkel, kezében a szatyorral - gondolkodás nélkül elindult a túloldalra. Lányai viszont megálltak a járda szélénél és vártak...A mama már félúton járt, amikor visszafordulva rájuk ripakodott: hát ti meg mire vártok? De anyu, piros a lámpa - próbálta magyarázni a nagyobbik gyerek, ám anyja máris küldte a következő utasítást. - Kit érdekel a lámpa, nem fogunk itt órákat várni, nyomás utánam! A megszeppent lányok ekkor gondolkodás (és persze körltekintés) nélkül futottak anyjuk után, én pedig megnéztem az órámat. Pontosan egy perc tizenkét másodperc múlva a lámpa zöldre váltott, s a várakozó gyalogosok biztonságosan átkelhettek. Jómagam is köztük voltam és a túloldalon bementem egy közeli irodába. Nagyjából tíz percig tartózkodhattam ott, majd ügyemet elintézve ismét az utcára mentem, ahol némi meglepetésemre néhány méterrel arrébb még mindíg ott állt a háromgyerekes anyuka, aki nagy elánnal beszélgetett egy korabali hölggyel. A lányok valószínűleg unhatták már a dolgot, mert egyikük - pont amikor mellettük mentem el, - megkérdezte: -Anyu, mikor megyünk már? Az előbb azt mondtad, nem érünk rá órákat várni! Nos, ez utóbbi mondatot talán nem kellett volna kimondania a gyereknek. A kartávolságon levő édesanyja ugyanis gondolkodás nélkül szájonteremtette, s kilátásba helyezte azt is, hogy az esetnek otthon még folytatása lesz! Első felindulásomban úgy éreztem: most kell közbelépnem - aztán mégsem tettem. De nem lustaságom, vagy közömbösségem volt az ok, amiért nem tettem meg. Még csak nem is az, hogy esetleg féltem volna attól, hogy a mázsán felüli asszonyság esetleg engem is "meglegyint"... Csupán az tartott vissza, hogy pillanatok alatt felmértem: ha ott és akkor megszégyenítem az anyát, annak egészen biztosan a gyerekek itták volna meg a levét - otthon. Márpedig ezt nem akartam. Az eset viszont azóta sem megy ki a fejemből, ellenben azőta foglalkoztat egy kérdés. "Anya csak egy van" - szokták mondani, de ebben az esetben én azt kérdezem, hogy az az egy is minek ? |