T. Ház!

  Régóta készülök levelet írni a törvényhozó testületnek. Képzeletben már többször megtettem. Most - kellően borsos hangulatban - a nyilvánosságot választom zárt boríték helyett.
  Nézem ugyanis a képernyőn (hol máshol?) az istenadta nép által  választottak és a listán bejutottak (nekik) kényelmes időtöltését. Miniszter a pulpituson, papírköteg a kezében, olvas, olvas, fel se pillantva irományából (szemkontaktusnak annyi). De ha véletlenül érdekelné a hatás, a sejthető (és elvárható) együttgondolkodás akármilyen halvány jele, akkor mi lenne? Vagy az elhangzottaktól függetlenül előre megfogalmazott és pontokba szedett  ellenjavallat, lehurrogás, pocskondiázás (újabban "Mondjon le!" helyett "Váltsa le!"). Vagy a nemzeti sorskérdések  (v.ö.: költségvetés) jelentős (legalább féloldali) negligálása. Persze itt nem a munka (pl. felkészülés, hozzászólás, konstruktív javaslatok megfogalmazása) elblicceléséről van szó, nem is sürgős újságolvasási ingerenciáról (hja,  információéhség!),  hanem más, immár halaszthatatlan feladat egyidejú elvégzéséről (egy ... két lovat nem lehet). Mire gondolok? Igen,  X, Y vagy Z család meggazdagodásának, elszegényedésének, átlagos színvonalon élésének (van ilyen ott fent?) jogosságát vagy összeférhetetlenségét, netán házasságkötésének gyakoriságát és annak okait, közben a kutakodni szerető tagok iskolai előmenetelét és egyéb körülményeit feltáró (felfújó?) parlamenti bizottságok (gittegylet) eredményt nem hozó, a résztvevők (és a hiányzók, kivonulók) számára mégis sok plusz pénzt hozó lázas semmittevésre (l. még: fontoskodás).
  Van még öt hónap többek meg nem szolgált munkabérének és egyéb juttatásainak folyósítására, tényleges vagy fiktív költségeinek közpénzből való megtérítésére (minderre a törvényt maguk szavazták meg). De mi lesz azután? (V.ö.: Ki lesz azután is képviselő?)