Több településen, de még a legnagyobbakon is, úton-útfélen kínálják portékáikat az árusok.  Lelkük rajta, ha ott áznak-fáznak! De ki garantálja a vevő egészségét? 

A helyzet magaslatán van, vagy kényelmes irodájában hátradőlve meditál az élet nagy kérdésein épp olyankor a szigorú ÁNTSZ, amikor zöldséget, gyümölcsöt, nápolyit, fagylaltot, perecet és egyebeket, köztük meg nem mosható élelmiszereket  buszmegállók közvetlen közelében árulnak? A kereskedő ilyenkor azzal védekezik, hogy a boltba nem megy be senki. Magam vitatkozom ezzel, hiszen elkerülöm az ólommal szennyezett ennivalókat (ha tudom persze, hogy onnan valók!). Egyébként van két óriási ötletem az anomáliákat elkerülendő: 1. Nem kell (nem szabad) az említett és hasonló helyekre kiadni  kereskedelmi engedélyt. 2. Ha a vállalkozók és az alkalmi árusok nem tartják be az egészségvédelemmel kapcsolatos előírásokat, akkor figyelmeztetni, ismétlődés esetén szigorúan és következetesen  büntetni kell őket a kifogásolt cselekvéstől valóban visszatartó mértékű összeggel, illetve azonnali hatállyal be kell tiltani a másoknak kárt okozó, ám a pult belső oldalán lévők számára feltételezhetően jól jövedelmező tevékenységet.

A helyzet magaslatán van, vagy kényelmes irodájában hátradőlve meditál az élet nagy kérdésein épp  olyankor az árkommandó, amikor nyitáskor a polcra, kirakatba, de mindenképpen jól látható helyre kiteszik és beárazzák a mutatós árut. Az idő múlásának, nyáron a nap hevének, netán a köztudottan szemtelen  legyeknek, évszaktól függetlenül az élelmes, csak magára gondoló (nem mindig kedves) vevő turkálásának, továbbá a természetes elöregedésnek (v.ö. még: petyhüdés, aszalódás, romlás, rothadás stb.) következtében a minőség, a fogyaszthatóság, az eltarthatóság, ezzel szoros oksági összefüggésben  a forgalmazhatóság időtartama feltűnően csökken,  az ár mégis marad az eredeti. Megoldás most is könnyen adódik (l. fentebb!), ám mit tegyen, aki estefelé ér haza a munkájából, a kiskertjéből, a beteg hozzátartozó ápolásából stb.? Az nyomott hangulatban, de egyáltalán nem nyomott áron kiválaszt egy-két kevésbé fonnyadt, rohadt, majdnem épnek látszó almát, kókadt levelű sárgarépát. Ennyit ismételten az esélyek egyenlőségéről,  a jogállami szinten garantált(?) választás  és  akarat szabadságáról!