Nem tudom, vajon megkezdődött-e már hazánkban a választási kampány. Azért nem tudom, mert szerintem 2002-ben meg se szűnt, az utóbbi hónapokban pedig határozottan felerősödött. Érvek és ellenérvek helyett szlogeneket, jelszavakat bedobva és követve, embert, akciókat, acsarkodásokat és azokra való buzdításokat, energiát, időt és mindenekelőtt pénzt, ha tetszik, ha nem, közpénzt (Tudják, amiért mi mindannyian dolgozunk és amelyeket ügyes törvények alapján elszipkáznak tőlünk!)  nem kímélve. (Hol vagyunk a képviselő/1 000 000 azaz egymillió forinttól?)

Az MSZP készül, összefog és összetart, tervez, a jelen problémáira (l.: költségvetési és gázhiány, szegénység, bel- és árvíz többlet) keres megoldást és további (nem tartalékos) tényleges szolgálatra készül. A FIDESZ pedig szervez és szervezkedik. Programjain elnéző mosollyal figyeli az önkéntes forradalmi népvezér szerepét alakító színházi embert, "csak így tovább" jelentésű barackot nyomva buksi fejecskéjére. Akcióiba bevonja programíróként a professzorokat és az írni-olvasni most tanulókat, a MAgoszt, TEGNAPoszt,

a HOLNAPmársemmitsemoszt, a vállalkozókat, az egymást sem nagyon toleráló, külön-külön pártot alkotó kereszténydemokratákat, és persze számít mindenkire, még a panelprolira is, ha él és mozog legalább annyira, hogy képes és hajlandó legyen   szavazatával hozzájárulni hőn áhított győzelmükhöz. Hogy azután mi lesz? Ki ne tudná? Mindenekelőtt felülvizsgálják a privatizációs szerződéseket, utána felülvizsgálják a felülvizsgálatokat. Leváltanak és felváltanak (l. kádercsere)..., amikor meg majd ráérnek, esetleg válaszolnak a tekintélyes lap, a F.T. többszöri sürgetésére.  Egyelőre  elég legyen ennyi! A többit megláthatja, aki akarja. (De jó lenne, ha csak az látná meg, aki valóban ezt akarja!)

És hol székel majd az agytröszt? Hát Budán, többrendbeli székházakban és irodákban, többrendbeli munka-, fő- és albizottságokban, különböző kis-, de inkább nagyfőnökök, elnökök, alelnökök és mindenekelőtt a legfőbb főnök koordinálása, irányítása, szigorú ellenőrzése, még szigorúbb szemöldök-összehúzása, ritkábban elismerő, gyakrabban javító célzatú ejnye-bejnyézés, jutalom vagy büntetés kilátásba helyezése mellett. Közben a személyes és személytelen tanácsadók, kampány- és ellenkampány-felelősök magukat mindenki másnál komolyabban véve, semmit és senkit  szintén nem kímélve pirkadattól késő éjszakáig dolgoznak. Legfeljebb egy-egy tévészereplés röpke pillanataira tartanak szünetet. Csak a jó munka után lesz (ha lesz) édes a pihenés - amint ezt egy dakota mondás tanítja.

De mindez miből, Uram, miből?