Pécsett a 32-es busz a Tettyére tart. A kora délutáni időpontban  ülőhely is akad rajta. Velem szemben  jól szabott kabátban, csinos sapkában, nyaka körül divatos, hosszú sállal egy fiatal nő, mellette nyolc év körüli kisfia. Hangosan beszélgetnek, ha nem akarom is hallom.

A Boldogság háza következik! - hallatszik tisztán a gépi hang. Van, aki leszálláshoz készülődik, a lurkó viszont kérdez: - Mi az a Boldogság háza? - Házasságkötő terem, ott tartják az esküvőket. - zárná le határozottan a továbbiakat a mama.  A gyerek azonban  felveszi a fonalat, nem állíthatja meg senki, amíg a végére nem jár. -Te is voltál már benne? - Igen. -Ti is ott esküdtetek? - Nem...- hallatszik az előzőnél picikét bizonytalanabb válasz. - De akkor hol? Miért nem itt? Úgy szeretném tudni! Anyuka megtalálja az egérutat:  - Akkor még nem volt Boldogság háza... Na, gyere, megérkeztünk.

Lehet, hogy valóban  az alagút környéke volt a célállomás. Lehet, hogy anyuka kínosnak találta a folytatást, pedig egyszer arra is magyarázatot kell adnia, ha párjával a lazább, kevésbé kötött együttélési formát választották. (Utólag jutott eszembe, hogy nem láttam az ujján jegygyűrűt..., de ez se jelent semmit manapság.)

A választás mindenkink szíve joga. Mióta nem számít a gyermek  törvénytelennek, talán valamivel kevesebben  igénylik azt a bizonyos papírt. Pedig nem a házassági anyakönyvi kivonat, nem a névviselési jog, nem a pazar esküvő, még csak nem is a látványos ajándékok sora, hanem valami más a fontos. A kölcsönös szeretetnek, elfogadásnak, felelősségvállalásnak, a jóban-rosszban való  összetartozásnak, a bizalomnak, az érzelmin kívül a jogi és anyagi biztonságnak a megléte. Ahogy időben kell arra is gondolni a nem csupán összeköltözőknek, hogy gyermekeik értékrendje meghatározó mértékben a tőlük látott mintán alapul. Mint mindent, a családot alapvetően összetartó házasságot is szüleik példáján okulva ítélik helyesnek és szükségesnek (vagy kerülendő fölösleges rossznak!). .. Magam házasság párti vagyok, közel sem csupán a  forma miatt. Hanem mert vallom, hogy  a hagyományok tagadása, a jó szokások semmibe vevése nem azonos a haladó gondolkodással, s végül, de nem utolsósorban  modernsége  hirdetésével nem bánthatja meg senki  mások, mindenekelőtt   szülei érzékenységét.   (Persze házasságot kötni nem csupán az ő kedvükért kell!