Nem normális az az ország, az a kor, amelyben a kormányfő feleségét és kiskorú gyerekeit védőőrizettel kell biztosítani. Azt a fiatalasszonyt, aki a saját jogán személyiség,  nem csak "né". Aki emancipált, művelt, saját identitással, szakmával rendelkezik, aki tudatos döntés alapján lett feleség, anya, és amikor a sorsa úgy hozta, a nyilvánosság előtt is szerepelni, megjelenni tudó autonóm ember. Akinek a miniszterelnök felségeként is első a család. Így tud és így akar nyugodt hátteret nyújtani annak, akire sokan számítanak. De szeretné megóvni a gyerekeit attól, hogy fölöslegesen a figyelem középpontjába kerüljenek, attól, hogy ártatlanul bármilyen mértékű veszéllyel fenyegetettek legyenek. És mosolyog és bízik abban, hogy ezt el tudja érni.

Én viszont vele együttérezve, fel vagyok háborodva. Milyen jogon, milyen okon, milyen esetleges hátszéllel merészeli valaki vagy valakik mindezt elvitatni bárkitől? Milyen jogon avatkoznak be mások életébe fenyegetéssel, ijesztgetéssel, netán valódi veszélyt előidézve? És mit tesznek a rendért, a köznyugalomért felelős szervek, intézmények, hogy ne így legyen? Tudják-e, hogy a kirendelt őrizet csupán felületkezelés, a probléma gyökere sokkal mélyebben van, ha tényleg van. A fájós fogat  - ha más lehetőség nincs - ki kell húzni! Úgy vélem, itt az utolsó pillanat, amikor a rendes, normális emberek (és ez a többség!) érdekében is lépni kell. Ha másképp nem megy, radikálisan, a törvény szigorával élve. Nem csak Dobrev Klára és a gyermekei nyugalma a tét (ők csak a jól látható kirakatban vannak), hanem mindannyiunk élhető életéről, külső és belső nyugalmáról, itt a Duna-Tisza környékén elterülő kis hazában.